Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
448 SIMON ZSOLT budai kamaránál három rézpénzt egy új dénárért kellett beváltani, de Szent Jakab ünnepéig (július 25.) az adásvételeknél 2:1 értékarányban mindenkinek el kellett fogadnia a régi pénzt, utána azonban azt már senkinek sem volt szabad használnia, hacsak nem beváltani akarta.7 5 Kétségtelenül erre a végzésre utalt II. Lajos, amikor 1526. június 5-én Bodrog megyének, majd június 29-én Kassának és Bártfának7 '' azt írta: a legutóbbi országgyűlésen elhatározták, hogy július 25-ig két rézpénzt adjanak egy jóért és hogy azután a rézpénzt nem lehet majd fizetésnél felhasználni, hanem a kamaránál kell beváltani hármat egy jó ellenében. Minthogy azonban az oklevél kelte idején a török császár ellen hadba kellett vonulnia, szól az oklevél, és mivel oly hirtelen megfelelő mennyiségben nem tudnak elegendő új pénzt verni, a hirtelen és kikerülhetetlen szükségtől kényszerítve július 25. után is, mindaddig, amíg a háború tart, vagy legalább a következő télig mindazok, akiknek nincs új pénzük, továbbra is fizethetnek az új pénzzel és három rézpénzt egy újért a kamaránál minden károsodás nélkül be kell váltani. Az oklevél végén az uralkodó még szükségesnek tartotta megmagyarázni, hogy a rossz dénároknak az országgyűlésen megállapított időpont után való forgalomban tartását csak a hadjárat végső szüksége és a jó pénz hiánya kényszerítette ki. A rézpénz forgalmának biztosítására hozott központi intézkedéseknek azonban már nem mindig volt foganatja, mert 1526. júniusában már az ország nagy részén nem fogadták el a régi pénzt, így Horvátországban, Szlavóniában, Bodrog, Bács és Valkó vármegyékben, valamint a Tiszán túli területeken,77 a nem sokkal ezután lezajlott mohácsi csata pedig a pénzverés terén is új helyzetet teremtett. A zágrábi pénzverde 1525-ben A Zágrábban vert nova morietava vonatkoztatható első forrás 1524. október 17-én kelt. Ebben II. Lajos megtiltotta Szlavónia minden rendű lakosainak, hogy ezüstöt vagy régi pénzt vegyenek vagy cseréljenek és megparancsolta nekik, hogy ezeket a zágrábi pénzverőkamarába adják be, végül elrendelte, hogyha valaki nem így tenne, az illető személynél megtalálható ezüst egyik felét adják a megtalálójának, másik felét a zágrábi kamarába szolgáltassák be.78 A királyi rendelet tehát a tulajdonképpeni pénzverésnek csak az előkészítő fázisáról szól, de mivel szövegét három oklevél is megőrizte, véleményünk szerint ezeket a kamara felállításának elhatározásakor vagy esetleg nem sokkal ezután állították ki. Amennyiben ez valóban így volt, a pénzverés leghamarabb az oklevelek kelte után jó néhány nappal indulhatott el, de valamikor 70 CJH 850. (34. tc.) — Ugyanakkor egyéb, pénzforgalommal kapcsolatos határozatokat is hoztak, amelyekben a rézpénz behozatalát, kivitelét és kamarán kívüli beváltását tiltották, illetve csak a „közönséges hadjárat" idejére megengedték a külföldi pénzek forgalmát (CJH 850., 852., 35-37. tc.). A gyűlés időpontjára 1. uo. 836. 76 DL 82 723., DF 271 161., Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 114. 77 Johann Christian von Engel. Monumenta Ungrica. Viennae 1809. (Szlavónia és Horvátország, jún. 18.), 226. (Szatmár, Bereg, Kraszna, Közép-Szolnok, Ugocsa, Máramaros, Bodrog, Bács és Valkó megyék, Szlavónia, Horvátország, jün. 23.), 231. (a Tiszán túli területek, jún. 26.). Jeszenszky G.\ II. Lajos denárai i. m. 130., uo. (20. sz. jegyz.). 78 L. az 1. számú mellékletet.
