Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
400 F. ROMHÁNYI BEATRIX A végrendeleti hagyatékok nemcsak azért okozhattak fejfájást a szerzeteseknek, mert esetleg a remélt összegnél kevesebbet kaptak a birtokért. Az adományokkal együtt olykor pereket is örökölhettek a kedvezményezettek. Ez történt például a veszprémi kolostorral 1519-ben, amikor alperesként szerepeltek egy olyan perben, melybe a néhai örökhagyó, Fajszi Ányos Miklós halálával csöppentek.2 7 Tíz évvel korábban, 1509-ben, a lábatlani kolostor hasonlóan kellemetlen helyzetben találta magát, amikor Bajnai Bot András dalmát, horvát, szalvón bán Esztergom megyei Sárisáp nevű birtokába akarták magukat bevezettetni. A nádor szeptemberben el is rendelte a birtokba iktatásukat, ám egy hónappal később arról értesülünk, hogy amikor a szerzeteseket zálogjogon beiktatták Bot András részébe, a nyulak-szigeti apácák officiálisa ellentmondott.28 Két évvel később a szerzetesek ismét konfliktusba kerültek Bajnai Bot András miatt, mégpedig elég érdekes társaságban. 1511-ben ugyanis a Bot-rokonság — beleértve magának Andrásnak a lányát is — nevében Bajnai Bot Ferenc négy nap különbséggel, két oklevélben eltiltotta Andrást Siklós vár, Lábatlan mezőváros és az ottani castellum, valamint Bajna birtok és az ottani nemesi kúria elidegenítésétől, Bakócz Tamás érseket, Perényi Imre nádort, a győri káptalant és a lábatlani domonkos kolostort pedig ezek megszerzésétől.2 9 Nyilvánvaló, hogy a szerzetesek nem akartak Siklós urai lenni, de biztosan nem akarták magát Lábatlant sem megszerezni. Ami azonban talán érdekesebb: mind az előző, mind ennek az ügynek az előzménye minden bizonnyal egy 1506. és egy 1507. évi oklevél. Ezekből kiderül, hogy Bajnai Bot András 1506-ban a domonkosoktól felvett 200 aranyforint kölcsönt, amelyért lekötötte Sárisáp birtokot,3 0 majd 1507-ben a rokonok nevében is felvett ugyancsak a lábatlani szerzetesektől 1000 forint kölcsönt in auro puro, amely összeget a következő Pünkösdöt követő harmadik vasárnapig ha nem tud törleszteni, akkor Sárisáp birtokot kell lekösse zálogul.3 1 Vagyis a szerzetesek az adományba kapott pénzt kezdték el forgatni, zálogkölcsönt nyújtva egy magyar főúrnak. Az már részben a magyar 27 1519: DL 68 043. 28 1509: DL 75 753. 29 1511: DL 75 759. és 75 760. 30 1506: DL 75 731. 31 1507: DL 75 740. Az összeget különben a kolostort alapító Lábatlani Gergely hagyta a szerzetesekre. Az örök alamizsnaként kapott pénzt nem is ekkor adták először kölcsön a domonkosok, ugyanis 1492-ben Kassa városával kötöttek szerződést 2000 aranyforint kölcsönzéséről, mely összeget a város évi 90 forintonként, két egyenlő részletben, Szent Miklós napkor és Pünkösdkor kívánt kamatostól törleszteni (DF 270 734.). Az első törlesztő részletről a nyugtát ki is állította Domonkos fia Lukács perjel az év december 8-án (DF 270 733.). Ezt követően 1506-ig bezárólag még 14 további nyugta maradt fenn Kassa város levéltárában (DF 270 746., 270 745., 270 753., 270 778., 270 772., 270 783., 270 799., 270 771., 270 811., 270 838., 270 861., 270 890., 270 832., 270 881. - köszönöm Neumann Tibornak, hogy felhívta figyelmemet a kassai adatokra). A pálos kolostoroknál hasonló zálogügyletekre számos példát ismerünk (1. F. Romhányi B.: Pálos gazdálkodás i. m.), de kölcsönszerződések más koldulórendi kolostorok esetében is előfordulnak. Talán ilyen kölcsön állhatott annak az 1391-ben kelt oklevélnek a hátterében, melyben Ispán Péter domonkos rendi szerzetes bizonyította, hogy Tokus Miklós fia Mihály özvegye, most Igaz Jánosjobbágy felesége és fia Mihály neki 100 forint tartozásukat kifizették (DL 87 614.). A szécsényi ferencesek 1454-ben Szécsényi Lászlónak adtak kölcsönt, egyébként nem pénzben, hanem nemesfém tárgyakban (Belitzky János: Szécsény földesurai. [Kiegészítések és kiigazítások Szécsény középkori történetéhez]. In: Tanulmányok Szécsény múltjából IV Szécsény 1984. 47.). A sági konvent kiadványának fényképét közli: Kánig Kelemen: Hatszáz éves ferences élet Szécsényben. 1332-1932. Vác 1931. (oldalszám nélkül).
