Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
F. Romhányi Beatrix DOMONKOS KOLOSTOROK BIRTOKAI A KÉSŐKÖZÉPKORBAN A domonkos rendet hagyományosan — és egyébként helyesen — a koldulórendek között szokás számon tartani. A késő középkorban azonban a rend arculata jelentősen megváltozott. A változások először és elsősorban a nyugat- és dél-európai rendházakat érintették, de fokozatosan átterjedtek Közép-Európára is. A késő középkorban nemcsak a rendi reformok és a domonkos obszervancia megjelenése figyelhető meg, hanem a rendi gazdálkodás átalakulása is: a korábbi időszakban a domonkos kolostorok, ha kaptak is ingatlant adományba, azt kötelesek voltak eladni és az árát fordíthatták saját céljaikra. 1425-től azonban egyes kolostorok V Márton pápától engedélyt szereztek arra, hogy ingatlan birtokaik lehessenek, 1475-ben pedig IV Sixtus pápa ezt az engedélyt az egész rendre kiterjesztette, egyúttal megszüntetve a rend kolduló jellegét.1 A döntés hátterében a gazdaság átalakulása állt. A rendalapító Szent Domonkos szándéka egy mozgékony, a lelkipásztorkodásban és a misszióban hatékony közösség létrehozása volt. Ezzel a célkitűzéssel a 13. századi — Európa nagy részén alapvetően még naturális — gazdálkodás nem volt összeegyeztethető. Emellett persze más szempontok, mint például a szegénység közösségi értelmezése, is fontos szerepet játszottak. A 15. századra azonban a viszonyok gyökeresen megváltoztak. Európa nyugati felén a fekete halál és a százéves háború pusztításai jelentős népességcsökkenést és a földbirtokokon komoly munkaerőhiányt okoztak. A birtokok újfajta hasznosítása, a bérbeadás elterjedése egyben azt is jelentette, hogy a földbirtokos már nem foglalkozott feltétlenül a birtokigazgatás napi teendőivel. Ehelyett a bérlőtől a szerződésben kikötött napon megkapta a kialkudott összeget, vagyis stabil, kiszámítható, a termés ingadozásától független jövedelemhez jutott. Ez a birtokhasznosítás a domonkos rend számára is új lehetőségeket kínált. Ennek következménye az 1475. évi pápai engedély. A lehetőség ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden rendtartományban és minden rendházban egyformán éltek is vele, az azonban, hogy hol és milyen mértékben, milyen összetételben tűntek fel birtokok a domonkosok kezén, nemcsak Magyarországon igényel további kutatást.2 1 A pápai bulla 1475. június l-jén kelt, 1. P. Dániel Antonin Mortier OP: Histoire des maîtres généraux de l'Ordre des Frères Prêcheurs IV 1400-1486. Paris 1909. 495. 2 Bár az általános rend történetekben természetesen megemlítik az ingatlanok birtoklását engedélyező pápai bullákat, a szakirodalom azonban ezzel a kérdéssel részleteiben nemigen foglalkozott eddig. Adatok a kolostorok birtokait illetően az egyes házak történetében találhatók, ezek összefoglaló értékelése azonban még nem készült el. A koldulórendeknek a gazdaságról vallott középkori nézeteit foglalta össze Marcin Bukala: Mendicant Friars and the Development of Medieval Notions
