Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
370 NEUMANN TIBOR telt. Megelőlegezve azonban a második közleményben írottakat, valójában e jelentős összeg már a szerződés aláírásának pillanatában sem nehezedett oly nyomasztó teherként az országra. Ha kitartanánk amellett, hogy a „gyáva Ulászló" Pozsonyban „szégyenletes békét" kötött, akkor magától értetődően elvárható lenne, hogy a császár és a római király igazi sikerként könyvelje el e megállapodást. Ám erről nincs szó. Álljanak itt ennek igazolására a mindig jól értesült György chiemseei püspöknek a béke megkötése után egy hónappal írott sorai: „Egy évvel korábban a rómaiak királya sokkal jobb békét köthetett volna: az osztrák hercegséghez tartozó várakkal együtt a császár és ő megkaphatták volna Morvaországot, Sziléziát és Lausitz hat városát, és a magyarok emellé még fizettek volna 300 ezer aranyat is. A császár mindenképpen békét akart kötni, a király teljesen azonban nem elégedett, de illemből engednie kell az atyjának. Ha a rómaiak királya az elmúlt évben Fehérvár bevétele után azonnal megostromolja Budát és azt nagyobb veszteségek nélkül beveszi, az egész ország a hatalmába kerül. Annyira féltek tőle akkor. Őfelsége túl sok időt pazarolt el Nürnbergben, a bajor hercegek és a sváb liga kibékítésén fáradozva, és elszalasztotta a harcra alkalmas időt. Emiatt történt, hogy az őfelsége által elfoglalt magyarországi városok és várak, szorongattatva a magyaroktól, küszködve az éhséggel és az egyéb dolgok hiányával, elszakadtak őfelségétől".192 Nem vagyunk biztosak abban, hogy Ulászló 1490 folyamán valóban felajánlotta a Mátyás által elfoglalt, cseh koronához tartozó területeket; ennél még az is hihetőbbnek hangzik, ami állítólag 1491 tavaszán, a lengyel király Ulászló érdekében eljáró követe és a császár közötti tárgyalások során merült fel, hogy Miksa Ausztria mellé kapja meg Horvátországot és Dalmáciát.19 3 192 Ante annum potuisset Romanorum rex longe meliorem habere concordiam, earn videlicet, quod restitutis castris ad ducatum Austrie pertinentibus Moravia, Slesia et sex civitates Lusacie cessissent Cesari seu Romanorum regi, solutis nichilominus tricentis milibus aureorum per Hungaros. Cesar omnino voluit amplecti concordiam, rex non usquequaque gratus est de concordia, nisi quantum ex honestate quadam patri gratificari oportet. Si Romanorum rex transacto anno capta Alba Regali illico Budam obsidione cinxisset, earn absque magno negocio cepisset, et postea totum regnum in suum dedicionem venisset. Ita rex Romanorum tunc erat omnibus terrori. Maiestas sua nimium temporis contrivit Nurenberge, operam navando rebus componendis inter illustrissimo duces Bavarie et ligam Suevicam, et aptum tempus belligerandi negligendo. Quo factum est, quod opida et castra in Ungaria per suam serenitatem capta urgentibus et prementibus Hungaris, et inedia ac aliarum rerum inopia cogentibus a maiestate sua desciverunt — Zahn, J. : Uber ein Admonter Formelbuch i. m. 76-77. — Itt jegyzem meg, hogy a Zahn által kiadott, és általa a pozsonyi béke előttre keltezett, dátumot nem tartalmazó oklevélben szereplő magyar király aligha azonosítható Ulászlóval, sokkal inkább Mátyással. E levelében ugyanis a chiemseei püspök azt írja, hogy szerinte a császárnak 600 ezer forintot kellene fizetnie a magyar királynak az elfoglalt területekért, de attól tart, hogy a római király „nagylelkűsége" és a birodalmi fejedelmek „lelki nagysága" miatt semmit sem fognak fizetni, míg a magyar király makacssága és csalódottsága miatt semmilyen pénzzel nem lenne elégedett (uo. 76.). Magától értetődő, hogy az itt leírt állapot még Mátyás időszakát jellemzi. — Wiesflecker ugyan idézi az adatot, hogy Miksa nem volt elégedett a békével, de mivel érvelése szerint a béke a római király nagy sikere volt, amit szerinte az 1492. évi országgyűlés eseményei is igazolnak, az ellentmondást a következő szavakkal oldja fel: „aber er mochte deren Bedeutung für die Zukunft ahnen", 1. Wiesflecker, H.: Das erste i. m. 70-71., vö. Uő: Kaiser Maximilian i. m. 305-307. 193 T Vimercati a milánói hercegnek, Velence, 1491. máj. 30.: che'l signore re de Romani havesse l'Austria et tutte quelle terre possedeva el signore quondam re Mathia nela Cloatia et Dalmatia, et che'l signore re d'Hungaria posedesse l'Hungaria — MTAK Kézirattár, MS 4936. Időrendi sorozat.
