Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
348 NEUMANN TIBOR elbeszéli, hogy a várbéli katonasággal a király emberei három hónap fegyverszünetet kötöttek, azzal a feltétellel, hogy ez idő alatt csak a napi szükségleteikről gondoskodhatnak (azaz nyilván nem indíthatnak portyákat a várból). Közli azt is, hogy a várőrség vélhetően ugyanúgy egyezségre fog lépni az ostromlókkal, ahogyan azt korábban a fehérváriak tették.6 8 Egyáltalán nem zárható ki, hogy a védők és az ostromlók valóban fegyvernyugvásban állapodtak meg, kérdéses viszont, hogy mikor tették ezt. A veszprémi helyőrséggel már Kinizsi Pál tárgyalásokat kezdhetett június-július fordulóján, mikor csapataival — a fehérvári ostrom idején — Nagyvázsony várát ostromolta, majd ennek megvívása után körülzárhatta Veszprémet is ötezer főre becsült seregével.6 9 Elképzelhető tehát, hogy a három hónap július első felétől számítandó. Ezek alapján viszont nem csodálkozhatunk azon, hogy szeptember 6-án Miksa király megparancsolta stájer alattvalóinak, hogy Szent Mihály napján (szeptember 29.) jelenjenek meg fegyveresen Hartbergben, hogy onnan a „cseh király" által ostromolt Veszprém felmentésére vonuljanak.7 0 A fősereg létszáma nem csak az ausztriai magyar várak megerősítésére, illetve a lengyelek és a törökök ellen küldött seregek kivonásával csökkent jelentősen: egyes, jobbára főúri és nemesi csapatok kifejezetten Fehérvár elfoglalása erejéig csatlakozhattak a királyhoz.7 1 Az említett átcsoportosítások következtében, valamint a veszprémi ostrom elhúzódásával a nyugat-dunántúli offenzíva jelentősen lelassult: a Vas és Zala megyék területére visszaszorult német helyőrségek ellen csak kisebb alakulatok indulhattak. A magyar hadvezetés a bevett gyakorlat szerint helyi érdekeltségekkel rendelkező főpapi és főúri bandériumokat küldött e megyékbe. Tudomásunk van ugyanis egy, Vas megyében helyi birtokosoknak károkat okozó királyi csapatról, amelynek kapitányai a három Gersei Pető, Miklós, János és György voltak,7 2 és nem kizárt, hogy e köteszept. 8-án, Csicsván kelt és Pataki Péter leleszi jegyzőhöz intézett levelében ugyancsak azt írja, hogy „qui [sc. Alemani] oranino exstirpati de fortal[iciis], nisi Wesprimium in decisionem ab eisdem capient" — DL 46 169. — Nagyvázsony elfoglalásáról a másik téves elképzelés jún. 23-a, ami Bonfini (Bonfini V II. 29.) pontatlan közlésének elfogadásán alapul, 1. Baczkowski, K.\ Walka o Wçgry 123., vö. a 69. sz. jegyz.-tel. 68 Vitius Gotius a raguzai tanácsnak, Buda, 1491. szept. 11.: quelli de camilli Chom(!) Vesprimo anno fatto triequa per 3 mesi con questo che non metteno vittoagla, nisi solum vittum cotidianum, e stimasi che verano a pacti, chôme feceno quelli de Alba Regale — MTAK Kézirattár, MS 4999. (Modena). 69 Kinizsi Pál és fogadott fia, Vingárti Geréb Péter júl. l-jén a nagyvázsonyi ostromtáborból kelteznek, 1. Neumann T.-Pálffy G. : Főkapitányi i. m. 229-230. - Vö. az előző jegyzetben idézett, Vitius Gotius-féle levél sajnos hiányos mondatával: „Qui se dubito assai deli Turchi e pero torno Chenesi Paulo della impressa [- - -] Vesprimo con circa 5000 persone et piglo uno suo castello e de altri 4 che erano occupati per Ii todeschi et quivi fece officio de bono capitano e milite o vero soldato". - Bonfini szerint a veszprémi cseh katonák az ellenségtől való félelmükben vették fel a kapcsolatot a Fehérvárt ostromló királlyal, 1. Bonfini V II. 27-28. 70 Lichnowsky 687. (1618. sz.) 71 Estei Hippolit esztergomi számadásai szerint máj. 18-án gyalogosokat vettek fel, akiket aug. 1-jéig fizettek, de az persze csak valószínűsíthető, hogy itt Fehérvárra küldött katonákról van szó — MTAK Kézirattár, MS 4997. (Modena), 1491. év, 23. old. — Tubero szerint „Hungari vero recepta Alba laeti, utpote antiqua regni sede recuperata, domum discedunt" — Tubero 69. 72 Az uralkodó aug. 23-án utasítja egyik seregrésze kapitányait („capitaneis nostris", illetve „de medio illarum gencium nostrarum, quarum capitanei existitis"), Gersei Pető Miklóst, Jánost és Győr-
