Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 337 oldalon elszórva számtalan hírt és adatot őrzött meg az osztrák-magyar határon álló királyi várost és környezetét fenyegető veszélyekről, az ezek elhárítására tett intézkedésekről, miközben számos részletet árul el a város falai között zajló őszi találkozó időbeli határairól és mindarról, ami a tárgyalások résztvevőivel a városban — de, sajnos, nem a tárgyalóasztalnál — ez idő tájt történt. A forrás pisla fényt vet a határ menti front állapotára, miáltal talán árnyaihatóvá válik a békeszerződés „megalázó" és „gyalázatos" jelzőkkel történő minősítése. Dolgozatom második részében kísérletet teszek az 1492. évi tavaszi országgyűlésen történtek tisztázására is, hiszen ezekkel kapcsolatban még több kétes érvényű megállapítással kell szembenéznünk. E téren kétségtelenül könnyebbség számunkra az, hogy Friedrich Firnhaber 1849-ben megjelent, az országgyűlés alapvető dokumentumait közzétevő munkájáig8 nem szükséges az addig sötétben tapogatózó történeti irodalommal foglalkoznunk. Az ezt követően az osztrák és magyar történészek között kialakuló hosszas polémia ugyanakkor egy olyan álprobléma körül zajlott — országgyűlési végzésnek minősíthetők-e a rendek által a Habsburgok örökösödéséről kibocsátott hitlevelek —, amely a korszak nemzeti gondolkodásában és alkotmányjogi szemléletében gyökerezett, és célzatossága miatt több félreértést indított útjára. Az eseményeket mind a mai napig Szabó Dezső 1914-ben megjelent munkája1 0 alapján szokás értékelni; kiváló összefoglalásába azonban tévedések is csúsztak, amelyeket ugyancsak igyekszem az alábbiakban felülvizsgálni. Visszatérve a dolgozatom elején említett módszertani alapvetéshez: az alábbiak megírása során minden erőmmel azon voltam, hogy kerülve a historiográfiai kitérőket, kizárólag saját elbeszélésemet kövessem. Ennek érdekében a szakirodalom egyes állításainak cáfolatát és egyéb javításaimat a jegyzetapparátusba száműztem. Az alábbi „újdonságok" jelentős része annak köszönhető, hogy a vonatkozó források jóval nagyobb teljességére tudtam támaszkodni, mint elődeim. Igyekeztem elolvasni és összegyűjteni minden szóba jöhető kútfőt.1 1 Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ausztriai, helytörténeti jellegű levéltári forrásokat nem állt módomban használni, ezek esetében az elérhető osztrák forráskiadványokra és szakirodalomra támaszkodtam.1 2 Tibor: Bátori István politikai szerepe II. Ulászló uralkodása alatt (1490-1493). Szabolcs-szatmárberegi Szemle 43. (2009) 100-101. 9 Beiträge zur Geschichte Ungarns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526. Mitgetheilt von Friedrich Firnhaber. In: Archiv fúr Kunde österreichischer Geschichts-Quellen III. Wien 1849. (a továbbiakban: Firnhaber) 375-552. 10 Szabó Dezső: A pozsonyi béke. 1491. nov. 7. Századok 48. (1914) 383-403., vö. még Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások i. m. 97-122. 11 Ebben nagy segítségemre volt a MOL digitális adatbázisa: Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország digitális levéltára. Szerk. Rácz György. Bp. 2008. 12 Leginkább: Hermann Wiesflecker: Das erste Ungarnunternehmen Maximilians I. und der Pressburger Vertrag (1490-1491). Südost-Forschungen 18. (1959) 26-75.; Uő: Kaiser Maximilian I. Das Reich, Österreich und Europa an der Wende zur Neuzeit I. Wien 1971. — A leghasznosabb segítségnek adatbősége miatt mégis Susanne Wolf munkája bizonyult, 1. Susanne Wolf: Die Doppelregierung Kaiser Friedrichs III. und König Maximilians (1486-1493). (Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mittelalters. Beihefte zu J. F Böhmer, Regesta Imperii 25.) Köln-Weimar-Wien 2005. — A DF-be csak részben bekerült bécsi Maximiiiana és Fridericiana sorozatok iratanyaga vélhetően még kiegészítheti gyűjtésemet.
