Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
302 PRAJDA KATALIN információra hívták fel a figyelmet ezen történeti probléma kapcsán, gyakran csupán egyetlen forráscsoportra vagy adatra támaszkodtak érvelésükben. Érthető módon a téma kutatásának gátját képezi az, hogy a nem Olaszországban élő szakembereknek kevés lehetősége nyílik a forrásfeltárásra, valamint nehézséget jelent az a tekintélyes iratmennyiség is, amely Firenze középkori történetével kapcsolatban rendelkezésre áll. Vannak olyan forráscsoportok, amelyek vizsgálata elengedhetetlen a kutatók számára, ilyen például az 1427. évi Catasto, az első részletes firenzei adóösszeírás.5 Annak ellenére, hogy a Catasto használata egy társaság üzletvitelének elemzésére bevett gyakorlat a gazdaságtörténészek körében, ezeket az adatokat mégis legtöbb esetben a társaságok után fennmaradt egyéb iratok, így számadáskönyvek és üzleti levelezések párhuzamos vizsgálatával igazolják.6 Erre azért van szükség, mert a Catasto, adóösszeírás lévén, a belőle nyert adatokat csak nagy körültekintéssel érdemes kezelni, különösen egy társaság, család vagy esetleg nemzetség vagyoni helyzetével összefüggésben. Nem csupán azért, mert egy ilyen elemzéshez egy család gazdasági egységét, vagy egy nemzetség leszármazását és az általuk alapított társaságok belső szerkezetét szükséges a lehető legnagyobb alapossággal feltárni, hanem azért is, mert — annak ellenére, hogy több korrekció is készült a Catasto hibáinak kiszűrésére — a korabeli politikusok is tisztában voltak annak kétes értékével. így a priorok és tanácsadóik 1432. évi gyűlésének egyik jegyzőkönyvében a következő olvasható abban a részben, ahol a Catasto hibáinak kijavításáról tárgyaltak: „azt mondják, sokaknak vannak fiktív adósai, akik a valóságban nem is adósok" J Ennek részletes tárgyalásából kiderül, hogy a bevallásokban nagyon sokszor érhető tetten ez a jelenség. Az ilyenfajta csalásokra azért is kerülhetett sor, mert a Catasto iratai legtöbbször említést sem tesznek a két kereskedő között fennállt kapcsolat természetére, azokat csak nevek és számok halmazára egyszerűsíti, mint ahogy azt korábban Arany Krisztina is megjegyezte.8 Ennek eredményeként az 1427. évi Catasto, majd annak 1430/1431. évi kiegészítése, valamint az 1433. évi Catasto között az alapvető különbséget elsősorban abban kereshetjük, hogy míg az első adóösszeírás alkalmával egyszerűsített listát közöltek az érintett kereskedők adósaikról és hitele-5 A Catastoról részletesebben: 1. Teke Zsuzsa: Az 1427. évi firenzei catasto. Adalékok a firenzei-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez. Történelmi Szemle 27. (1984) 42-49., Uő\ A firenzeiek vagyoni helyzete a Zsigmond-kori Magyarországon az 1427. évi Catasto alapján. Történelmi Szemle 43. (2001) 55-60. 6 Lásd a Serristori-társaságröl szóló fejezetet példaként: Sergio Tognetti : Un'industria di lusso al servizio del grande commercio. Il mercato dei drappin serici e della seta nella Firenze del Quattrocento Firenze 2002., valamint f/ő: Da Figline a Firenze. Ascesa economica e politica della famiglia Srristori della metr del Trecento agli inizi del Cinquecento Firenze 2006. 7 A Catasto hibáinak korrekcióját javasolta 1432. márc. 21-én a Consulte alkalmával négy firenzei polgár, közöttük Simome di Pagolo Carnesecchi, aki a Magyar Királyság felé irányuló távolsági kereskedelemben is érdekelt volt, 1. Archivio di Stato di Firenze (a továbbiakban: ASF) Consulte e Pratiche 50. fol. 131v. 8 A Catasto bevallásaiban legtöbbször az adósok és hitelezők egyszerű, név szerinti felsorolásával találkozunk, a név mellett pedig az oda tartozó összeggel, ritkábban megemlítik a társaság tagjait is, mint például a fentebb említett Simone, Antonio és Giovanni di Paolo di Berto Carnesechi bevallásában 1427-ben. Esetenként az eredeti bevallásokban több információ áll rendelkezésre, mint az írnokok által készített bevallásokban, de ez néhány példától eltekintve nem érinti az adósok és hitelezők listáit, 1. ASF Catasto 55. fol. 786r-792r ., Catasto 79. fol. 83r. Arany Krisztina ezzel kapcsolatos megállapításait lásd: Arany K.: Siker és kudarc i. m. 947.
