Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
A FÖLDRAJZI MEGISMERÉS ÚTJAI EURÓPÁBAN 287 ták Cosmographia címmel olvastak, népszerűségét több körülmény is indokolta: sokkal rövidebb volt, mint Plinius műve, precízebb és egyértelműbb, mint a körülményes Solinus kommentárja, ráadásul épp a humanisták érdeklődésének homlokterében álló Földközi-tengeri partvidék részletes ismertetésével indult. Petrarca kézirata elveszett, de a Chronographiának jelenleg öt olyan 14. századi kéziratát őrzik különböző könyvtárak, amelyeket a humanisták használtak.16 3 Használatát, hatását azonban az egykorú kéziratpéldányoknál is ékesebben bizonyítják Petrarca, Boccaccio, Guglielmo da Pastrengo és társaik ekkor írt művei.164 A humanisták érdeklődése nem érte be a kor kikiáltott alapműveivel, a három favorit mellett előszeretettel olvastak minden olyan munkát, amelyben földrajzi ismereteket találhattak. A római történetírók, költők mellett szívesen vették kézbe a középkorban született enciklopédikus munkákat és az utazási irodalom különböző műveit, például Marco Polo épp ekkoriban népszerűvé váló útleírását.165 Olvasási módszerüket, tudósi attitűdjüket szemléletesen példázzák Domenico Silvestri Marco Polo kapcsán papírra vetett észrevételei, megjegyzései.166 így Marco Pólónak a távol-keleti szigetekről írt — Silvestri számára különösen érdekes — sorait elsősorban az a körülmény tette hihetővé, hogy egybecsengett az ókori auktoroknál olvasható ismeretekkel, ugyanakkor már fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy egy megbízható szemtanú, egy kortárs velencei lovag is megerősítette.167 A szemtanúk szerepe valóban kezdett felértékelődni. A különböző korokban írt földrajzi munkák egyidejű, lázas olvasása egyre több olyan ellentmondást, kérdést vetett fel, amelyek feloldásához, megválaszolásához már nem volt elegendő felütni az ókori geográfusok műveit. A humanisták ráébredtek, hogy az antikvitás földrajza önmagában nem biztosítja a világ megismerését és leírását. A hiány különösen két aspektusból vált szembetűnővé: egyrészt az utazási irodalom egyre több, az ókorban még nem ismert hellyel gazdagította Európa földrajzi ismereteit, másrészt az ókori munkák megírása óta teljesen átalakult Európa földrajza is. A római birodalom felbomlása utáni változások — új városok, újonnan megjelent népek, időről időre átrajzolt határok — még a szülőföld, az ismertnek hitt Itália esetében is komoly akadályokat gördítettek az azonosítás elé. Vajon melyik egykori provinciában feküdt Ferrara? — tette fel a szülővárosának a Velencével szembeni autonómia szempontjából is fontos kérdést Riccobaldo da Ferrara krónikájában.168 Hogyan hívták az ókorban Cittá di Cas-163 E kéziratok közül egy esetben sikerült azonosítani a possessort, Coluccio Salutatit (Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, XXX 21.); Firenze e la scoperta dellAmerica i. m nr. it.. Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 163. 164 Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 163-167., annotációikra 1. uo. 185. skk. 165 Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 168-175. 166 Domenico Silvestri: De insulis et earum proprietatibus. Éd. Carmela Pecoraro. Atti délia accademia di scienze lettere e arti di Palermo. Ser. IV parte seconda: lettere, 1953-1954., fasc. II. 167 „Quedam tamen que narrat Marcus Polus, in hoc opusculo nequaquam inseruissem, nisi prudentissimus vir Dionisius Ioannis Nigrus appellatus Fantinum venetum militem strenuum virum una mecum audisset asserentem se in India ex his multa vidisse. Et quasi omnia que scribit Marcus Polus in multis a claribus autoribus non discordans [...J" — Silvestri, D.: De insulis i. m. 30-31. 168 Riccobaldus de Ferrare: Chronica parva ferrariensis. Intro., ed. e note di Gabriele Zanella. (Deputazione provinciale ferrarese di storia patria. Monumenti 9.) Ferrara 1983.
