Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
A FÖLDRAJZI MEGISMERÉS ÚTJAI EURÓPÁBAN 285 donság" egymásra találása, házassága, majd összecsiszolódása azonban hosszabb időt vett igénybe. A humanizmus, amelynek alapját az antikvitás iránti szenvedélyes érdeklődés vetette meg, szinte megszületése pillanatától kezdve igényelte a megbízható földrajzi ismereteket. Az első ismert humanisták — Petrarca, Boccaccio, Coluccio Salutati, Domenico Bandini és társaik — számára hamar egyértelművé vált, hogy a latin irodalom olvasásához, megértéséhez szükségük van arra, hogy értsék és ismerjék az ókori világ geográfiáját.152 Merre hajózott Odüsszeusz? Hol szállt partra a Trójából elmenekült Aeneis? Hol zajlottak Julius Caesar gall háborújának legfontosabb összecsapásai? A klasszikus szerzők hiába adták meg a történtek helyszínét, ezek évezredes távlatból történő azonosítása gyakran komoly akadályokba ütközött. Az ókori földrajzi helyek — folyók, hegységek, városok vagy tájak — téves lokalizációja, a helynevek körüli bizonytalanság pedig jelentősen növelte annak kockázatát, hogy magukat a szövegeket is pontatlanul, vagy akár teljesen rosszul értelmezzék.153 A hibák kiküszöbölése érdekében megújult érdeklődéssel fordultak az ókori földrajzi munkákhoz; különösen három mű vált újra népszerűvé: Plinius História naturalisa, Solinus — Plinius munkáját kommentáló — Collectanea rerum memorabilium című összeállítása, valamint Pomponius Mela Chronographiaja. Solinus műve, amelyet a középkorban általában De mirabilibus mundi címen ismertek, olyan könyv volt, amelyet minden művelt ember, akár humanista volt, akár nem, biztosan olvasott és hasznosított. Ismert kéziratainak a száma meghaladja a kétszázötvenet; népszerűségéhez feltehetőleg az a körülmény is hozzájárult, hogy rövidebb és könnyebben kezelhető volt, mint az alapjául szolgáló Plinius-életmű.154 Hasznosítására a kor szinte minden, földrajzi ismereteket igénylő írásában találhatunk utalásokat. Guglielmo da Pastrengo például De viris illustribus et de originibus című műve első részében rövid méltatást szentelt Solinusnak, akitől a mű második részében több mint száznegyvenszer idézett; értékelése szerint Solinus elegáns és ragyogó stílusban írta meg könyvét, az egy-152 Bouloux, N. : Culture et savoirs i. m. 107. skk. — A 14. századi humanisták földrajzi tudásának, gondolkodásának áttekintésében a továbbiakban is elsősorban e kiváló munkára támaszkodom, gondolatmenetét, értékeléseit, konklúzióit azonban nem minden esetben követem. Az itáliai humanizmus rövid, jól használható és sokat idézett összefoglalása: Eugenio Garin: Der italienische Humanismus. Tübingen 1947., legújabb, francia nyelvű kiadása: L'humanisme italien. Philosophie et vie civile à la Renaissance. (Bibliothèque de l'Évolution de l'Humanité) Paris 2005. A Magyarországon kevésbé ismert Coluccio Salutati életére, tevékenységére, könyvtárára L Berthold L. Vilmán: The humanism of Coluccio Salutati. (Medioevo e umanesimo 4.) Padova 1963. 153 A nehézséggel szinte valamennyien szembesültek. így írt erről például Boccaccio De montibus című munkája prológusában: „Memini quippe taies, et potissime qui tracti desiderio rudes stadium intrant studiorum huiuscemodi, circa integrum lectionis sensum impediri plurimum dum non nunquam montium, sylvarum, fontium, fluviorum, stagnorum, seu paludum vel maris occurrunt vocabula, aliter scilicet intelligendo quam debeant: utputa, dum montis nomen pro flumine, dum paludis pro monte, seu silve civitatis vel provincie loco sumitur, facile sensus hystorialis confunditur." — De montibus, sylvis, fontibus, lacubus, fluminibus, stagnis, seu paludibus, de nominibus maris. Éd. Manlio Pastore Stocchi. (Tutte le opere di Giovanni Boccaccio. VII-VIII. 1/2.) Milan 1998. 1827., a szöveget említi, és további példákat hoz: Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 108. skk. 154 Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 144-149.
