Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
24 KONRÁD MIKLÓS ekkor Jászi Oszkárral, akinek amúgy korábbi írásai is szolgáltathattak volna okot felháborodására, így 1905-ös kifakadása a „borzalmas ó-testamentumi parancsok" és az „ó-testamentumi Jehova szörnyű átkozódásai" ellen,14 5 vagy 1911-es értekezése a „középkori gettó"-ban kialakult és a zsidó polgárság zömének lelkében továbbra is eleven „zsidó szellem"-ről, amelynek két alapvető tulajdonsága, vélte Jászi, „a fanatikus vallásos szellem a lelki életben", illetve „az uzsorás tevékenység a gazdasági életben".14 6 A neológ értelmiség Jászi 1912-ben megjelent A nemzed államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés c. könyvére sem reagált, amelyben a radikális tábor vezéregyénisége a zsidóság társadalmi integrációját csak ott tekintette megvalósíthatónak, „ahol a zsidó vallás, akár formailag, a kikeresztelkedés ténye által, akár érzelmileg, az ősi hagyományok eldobása által, végleg felbomlik".14 7 A Jászi elleni kirohanást ezen kívül az váltotta ki, hogy a zsidókra vonatkozó kijelentéseit az adott, politikailag pattanásig feszült légkörben az Egyenlőség különlegesen veszélyesnek, sőt rosszakaratúnak tartotta: „Elhisszük, hogy [Jászi] nem a zsidót, mint fajt, hanem a zsidót, mint egy osztály gyűjtőnevét akarta leönteni a népcsalás vitrioljával, mi elhisszük, de — Istenem — a nép nem hiszi, a nép nem disztingvál, a nép nem szociológus, a nép ... a nép. És a vérig keseredett, forrongó, lázadt vérű nép lábhoz tett fegyverrel áll most és figyel ... és vár ... és riadtan hallgat minden szóra, amely a júniusi szélben feléje hullámzik. És Jászi Oszkár tudja, hogy ez a szó: zsidó, mozgalmas időkben, olyan időkben, amikor tűz és láng a levegő is, mit jelent. Jászi Oszkár tudja, hogy a tömeg mindig bűnbakot keres s ilyenkor nem kell egyéb, mint valaki kiejtse a száján a szót „a nagy talizmánt": zsidó. És Jászi Oszkár kiejtette."148 A döntő ok azonban más volt. A neológ értelmiség 1912-re a nagy parlamenti politikai pártok mindegyikében elvesztette bizalmát. Tisza Istvántól elfordult mióta egyértelművé vált, hogy uralma alatt nincs remény az általános szavazati jog bevezetésére, amelyet a neológ értelmiség az 1900-as évek eleje óta rendületlenül sürgetett. Az 1900-as években még lelkesen éltetett, ám 1911-ben már .junkerszemélyében azonosította. L. „Egy zsidó"-. A radikalizmus ellenségei. Világ, 1912. jún. 14. 8. Válaszában Jászi az antiszemitizmus vádját alaptalannak minősítette, ám fenntartotta álláspontját: éppen azért jogos és szükséges „ezeket az urakat lezsidózni", mert „származásuk elfelejtetésére a nép leggonoszabb ellenségeivel, tehát a dolgos, becsületes zsidóságnak is legnagyobb ellenségeivel szövetkeznek". Jászi Oszkár-. A radikalizmus és a zsidók. Világ, 1912. jún. 15. 7-8. Válasza nem győzte meg a Világ szerkesztőjét: „Minden bűn és miden gonoszság, amit Jászi úr akar, legyen elismerve. De ne legyen szabad felekezeti tulajdonsággá tenni és aszerint domborítani ki a bűnöket." Egy zsidó-. A radikalizmus és a zsidók. Világ, 1912. jún. 16. 10. 145 Jászi Oszkár-. Kulturális elmaradottságunk okairól. Huszadik Század 6. (1905: 7. sz.) 23. 146 Jászi Oszkár-. Zsidó-politika. Világ, 1911. ápr. 30. 1-3. 147 Jászi Oszkár-. A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés, Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1912. 229. Jászi Oszkár viszonyáról zsidó származásához, illetve a „zsidókérdésről" vallott álláspontjáról 1. Hanák Péter-. Jászi Oszkár dunai patriotizmusa. Bp., Magvető, 1985. 10-11.; Walter Pietsch: Jászi Oszkár és magatartása a magyarországi zsidókérdésben. In: Uő: Reform és ortodoxia. A magyar zsidóság belépése a modern világba. Bp., Múlt és Jövő, 1999. 99-108.; Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Bp., Osiris, 2001. 482-508.; Pelle János: Jászi Oszkár. Bp., Kairosz, 2001.; Litván György: Jászi Oszkár. Bp., Osiris, 2003. 19., 90-91.; Uő: Jászi Oszkár és a zsidókérdés. In: A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Bp., Balassi, 2005. 45-53. 148 Kezdődik i. m. 4.
