Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
272 CSUKOVITS ENIKŐ társak körében nagy népszerűségre tett szert.7 9 Máig alapvető forrásnak számít a hadjáratok és a keresztes államok korai történetére három további krónikás munkája: Ekkehard aurai apát Hierosolymita című műve,80 Caen-i Rudolf Gesta Tancredije,s i valamint Aacheni Albert Liber Christianae expeditionis című, szemtanúk elbeszélései alapján írt munkája.82 A legnagyobb keresztes történetírónak már a kortársak is Türoszi Vilmost tartották. Vilmos a Szentföldön, Jeruzsálemben született, a szentföldi latinok második nemzedékének tagjaként. Hatalmas műveltségét Európa híres egyetemein, Párizsban és Bolognában alapozta meg, tanulmányai után azonban visszatért szülőföldjére, ahol rövid idő alatt nagy befolyásra, és jelentős egyházi méltóságokra tett szert: pályája csúcsán ő volt a jeruzsálemi királyság kancellárja és Türosz érseke. I. Amalrik jeruzsálemi király 1167-ben felkérte, hogy írja meg a tengerentúli keresztes államok történetét. 1169-ben látott munkához, és haláláig (1187) írta kéziratát. Vilmos monumentális — sajnos, befejezetlen — műve, a História rerum in partibus transmarinis gestarum 23 könyvben foglalta össze az 1095 és 1184 közötti közel egy évszázad történetét. Megírásához történeti munkákat, a királyság levéltárában hozzáférhető iratokat és bizalmas információkat egyaránt felhasznált.8 3 A második és harmadik hadjárat (1146-1149, 1187-1197) történetének fontos forrásai közé tartoznak az Európa híres keresztes uralkodóiról írt egykorú életrajzi munkák is. VII. Lajos francia királyról Odo de Deuil, illetve Suger apát,84 Barbarossa Frigyes életéről Freisingi Ottó készített életrajzot.85 Orosz-79 Fulcheri Carnotensis História Hierosolyraitana. Lateinischer Originaltext, mit Erläuterungen und einem Anhang herausgegeben von Heinrich Hagenmeyer. Heidelberg 1913.; Faucher de Chartres: Histoire de la Croisade. Le récit d'un témoin de la Première Croisade 1095-1106. Übersetzung von François Guizot (1825). Herausgegeben von Jeanne Ménard. Paris 2001. 80 Hierosolymita seu libellus de oppressione, liberatione ac restauratione sanctae Hierosomitanae ecclesiae (nach dem Texte der Monumenta Germaniae historica mit Erläuterungen und einem Anhang). Hrsg. Heinrich Hagenmeyer. Tübingen 1877.; Frutolfs und Ekkehards Chroniken und die anonyme Kaiserchronik. Hrsg. Franz-Josef Schmale, Irene Schmale-Ott. (Ausgewählte Quellen zur deutschen Geschichte des Mittelalter. Freiherr-vom-Stein-Gedächtnisausgabe Bd. 15.) Dartpstadt 1972. 81 Faits et gestes du prince Tancrède pendant l'expédition de Jérusalem. Éd. François Guizot. Paris 1825. 82 Albert von Aachen: Geschichte des ersten Kreuzzugs. Ubersetzt von Hermann Hefele. 2. Bd. Jena 1923. 83 Willelmi Tyrensis archiepiscopi chronicon. Édition critique par Robert B. C. Huygens. Identification des sources historiques et détermination des dates par Hans Eberhard Mayer et Gerhard Rösch. (Corpus Christianorum. Continuatio Medievalis. XXXVIII.) Turnhout 1982. 2. vol. — Munkája hamar népszerűvé vált: a 13. század elejétől kezdve rendszeresen használták, elsősorban a francia és angol történetírók, már az 1220-as években franciára fordították, (Monique Zerner szerkesztői előszava, 1. Croisades et pèlerinages i. m. 501.) és ezután elsősorban franciául olvasták. Amíg a latin szöveg összesen 9 középkori kéziratpéldányban maradt fenn, a francia verzióból jelenleg 52 kézirat ismert, 1. Guenée, B.: Histoire et culture historique i. m. 257. 84 Odo of Deuil: De profectione Ludovici VII in Orientem. Transi. Virginia Gingerick Berry. New York 1948.; Jonathan Phillips: Odo of Deuil's De profectione Ludovici VII in Orientem as a source for the Second Crusade. In: The Experience of Crusading. Eds. Marcus Bull et al. Cambridge 2003. I. 80-95.; Oeuvres complètes de Suger. Éd. Albert Lecoy de la Marché. Paris 1867.; (http://gallica2.bnf.fr.). 85 Ottonis et Rahewini Gesta Friderici I. imperatoris. Hrsg. Georg Waitz, Bernhard von Simson. (Monumenta Germaniae Historica. Scriptores rerum Germanicarum 46.) Hannover 1912.
