Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
A FÖLDRAJZI MEGISMERÉS ÚTJAI EURÓPÁBAN 265 zsi hittudós Pierre d'Ailly, az Imago Mundi című földrajzi munka szerzője.42 Az antikvitás ismeretanyagának átörökítésében jelentős közvetítő szerepet játszott Sevillai Szent Izidor: a középkori olvasók jelentős része csupán az ő átvételében-átdolgozásában találkozott a klasszikusokból leszűrhető tudással. A 6-7. század fordulóján a különböző kultűrák hatókörének metszéspontjában fekvő Sevilla kiváló lehetőséget biztosított a sokoldalú művelődésre. Izidor 599-től (vagy 600-tól) haláláig, 636-ig viselte a sevillai püspöki címet, de szellemi befolyása messze túlnyúlt egyházmegyéjének határain. Kora egyik legtermékenyebb és legjelentősebb szerzője volt, aki számos műfajban alkotott, évszázadokon át megingathatatlan tekintélyét azonban Etymologiae című enciklopédikus munkájának köszönhette.4 3 A húsz tematikus egységből — könyvből — álló mű igyekezett magába foglalni a korabeli tudományos ismeretek valamennyi ágát, a hét szabad művészet tárgyaitól egészen az ételek-italok számbavételéig. A földrajzi ismeretek áttekintésének enciklopédiája 13-14. könyvét szentelte: a 13. könyv A világról és részeiről címet, a 14. A Földről és részeiről címet kapta. Az előzőben a világról és az égről, szelekről és a vizekről olvashatunk, az utóbbiban előbb az ismert földrészekről, majd különböző szigetekről és hegyekről találunk információkat. Művének — és nem csak annak geográfiai részeinek — legfőbb forrásbázisát Plinius História naturalisa, jelentette, szövegét azonban általában kivonatolta, tömörítette. Az Etymologiae egy-egy példánya szinte minden középkori könyvtárba eljutott, rendkívüli elterjedtségét jól jelzi, hogy mintegy ezer kéziratos példánya maradt fenn.4 4 Hatalmas népszerűségét elsősorban annak köszönhette, hogy ő volt az első keresztény szerző, aki vállalkozott az elérhető tudományos ismeretek összegzésére. Munkája összeállítása során nem tett különbséget keresztény és pogány írók művei között — ezzel a hozzáállással sikerült megismertetni, elfogadtatni és továbbéltetni azt az ókori ismeretanyagot, amelyhez a korai középkor évszázadaiban csak az ő közvetítésével jutott a kisszámú olvasó.4 5 Nem véletlen, hogy a középkor krónikáiban Plinius, Solinus és Orosius mellett Izidor is szinte mindig ott szerepelt a leghivatkozottabb szerzők között.4 6 42 História ecclesiastica gentis Anglorum, http://www.thelatinlibrary.coiWbede.html; Edmund Búron: Ymago Mundi de Pierre dAilly, cardinal de Cambrai et chancelier de l'Université de Paris (1350-1420J. Texte latin et traduction française des quatre traités cosmographiques de d'Ailly et des notes marginales de Christophe Colomb. Étude sur les sources de l'auteur. Paris 1930. Említi: Bernard Guenée: Histoire et culture historique dans l'Occident médiéval. Paris 1980. 168-169. 43 Isidori Hispalensis Episcopi Etymologiarum Sive Originum Libri XX. Ed. Wallace M. Lindsay. Oxonii 1911. (http://www.thelatinlibrary.com/isidore.html). 44 Sevillai Izidor: Etimológiák. XVI. könyv. A kövekről és a fémekről. Latinból fordította, a bevezetőt írta, a jegyzeteket és a mutatót készítette Horváth Emőke. Bp. 2000. 17. 45 Összesen 52 szerzőt, többségében költőt idéz, és az összes idézeteinek csupán huszadrésze származik keresztény szerzőktől, mint ahogy azt a nemzetközi Izidor-kutatás megállapította. — Sevillai Izidor. Etimológiák i. m. 77. 78., a műről legújabban 1. John Henderson: The Medieval World of Isidore of Seville. Truth from Words. Cambridge 2007. 46 Guenée, B. : Histoire et culture historique i. m. 169., 175.
