Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
A FÖLDRAJZI MEGISMERÉS ÚTJAI EURÓPÁBAN 259 tűnik, a 16. századra a nyughatatlan Odüsszeusz némiképp konszolidálódott, merészsége tudatosságba fordult.2 0 A tapasztalat, az új ismeret megszerzése azonban csak az első lépés a világ feltérképezéséhez vezető úton, az ismeretek továbbadása, megőrzése, rendszerezése nélkül ugyanis ez a tudás az utazó halálával visszavonhatatlanul elveszik. Számos példa igazolja, hogy véletlenszerűen fennmaradt, felbukkant kéziratok alapjaiban változtatták meg egy-egy kor ismeretanyagát — a felfedezésnek, a megismerésnek ily módon az utazó mellett a másik legfontosabb szereplője az ismereteket írásba foglaló író, krónikás, tudós (aki lehet maga az utazó is). Ez az ismeretanyag a 15. század végéig, a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig erősen az ókori tudomány eredményeire épült, de — eltérően a tudomány e kérdésben vallott hagyományos nézeteitől — még a középkor legföldhözkötöttebbnek tekintett évszázadaiban sem volt teljesen statikus. 1. Az ókori kezdetek A Föld megismerésének, az ismeretek írásba foglalásának kezdeteit már az ókorban az Odüsszeiához, illetve Nagy Sándor hódításaihoz kötötték. „A földrajzi tudománynak Homérosz az atyamestere" — vallotta az ókor egyik legjelentősebb geográfusa, Sztrabón hatalmas művében, a Geógraphikában. 21 Úgy látta, hogy a halhatatlan költő ismeretei az egész lakott földre kiterjedtek, és komoly tapasztalatokkal rendelkezett az államok életéről, működéséről is. „Először is kimondta, hogy a földet Ókeanos veszi körül, ahogyan valóban van is" — kezdte Homérosz felismeréseinek, megállapításainak részletezését, s folytatta az Odüsszeiából és az Iliászból vett idézetekkel alátámasztva. Homérosztól Sztrabónig tudósok hosszú sora foglalkozott földrajzzal, nevükről, munkásságukról azonban épp Sztrabón műve — annak is elsősorban első, bevezető könyve — őrizte meg a legtöbb információt. Homérosz méltatása, földrajzi jellegű megállapításainak kivonatolása után kronológiai rendben sorra vette a földrajz többi jeles művelőjét: a milétoszi Anaximandrost (Kr. e. 6. sz.), aki először készített térképet a Földről, az útleírást készítő Nearkhoszt, Nagy Sándor flottaparancsnokát, a kyméi Ephoroszt (Kr. e. 4. sz.), aki Sándor hódításai nyomán 30 kötetben megírta a görögök történetét és földrajzát, a kyrénei Eratosthenést, akit a tudományos földrajz megalapítójának tekintettek, és a földrajztudomány számos további művelőjét.22 Legtöbbjükről ma már csupán közvetett adatokkal rendelkezünk, munkáik elvesztek, vagy csak töredékes formában maradtak ránk, Sztradicséretre méltóbb az, ha valaki a jó törvényeket és szokásokat teijeszti el egyik helyről a másikra. Ez pedig minden bizonnyal csak azoknak a segítségével és szorgosságával történhetik meg, akik -hogy a költő szavával éljünk - az emberek oly sokféle szokásait kutatják, s városaikat is felkeresik." — Magyar utazási irodalom i. m. 179. 20 Az Odüsszeusz kép kora-újkori változásáról 1. még Kovács Sándor Iván-. Justus Lipsius és a magyar késő-reneszánsz utazási irodalom. In: Uő: Pannóniából Európába i. m. 72-79. 21 Szövege magyar fordításban is olvasható, 1. Strabón: Geógraphika. Fordította Földy József. Bp. 1977. 39. 22 Strabón: Geógraphika i. m. 52. skk. — Az összevetés alapja továbbra is Homérosz két alapműve.
