Századok – 2010

KRÓNIKA - † Gergely Jenő, 1944-2009. (Balogh Margit)

252 KRÓNIKA lemhez való hozzáállása, látásmódja gyakorlatias, nem szakadt el a való élettől, és a kutatást helyezte előtérbe a szellemi játékokkal szemben. Nem hitte, hogy csak neki lehet igaza. Ám vele még egyet nem érteni is jó volt. Mert érdemes volt vitatkozni vele. Vallotta, hogy a történelem a tényéknél kezdődik. Ezért a forráskiadást nem csupán hasznosnak, de nagyon fontosnak tartotta. Közzétette az 1919 és 1944 közötti püspökkari konferenciák rövidített jegyzőkönyveit (1984), az állam-egyház közötti 1950-es megállapodást megelőző tárgyalássorozat dokumentumait (1990), s egy kutatócsoport élén állva a magyarországi autonómiák 1848-tól napjainkig tartó történeti forrásait (2005). Büszke vagyok rá, hogy Egyházak a polgári Magyarországon címmel két közös munkánk is készült (kronológia - 1993, adattár - 1996), s egy harmadikban az állami egyházjog forrásait publikáltuk (2006). Publikációi a szakmában elismerést váltottak ki, az egyházi sajtó is méltatta eredményeit. Elismerték, hogy az egyháztörténet-írást ugyan szekuláris-tudományos alapon, de becsületesen műveli, anélkül, hogy a vizsgált egyház(ak) számára a legkisebb méltánytalanságot okozná. 1989 után mégis többen bírálták, leszólták, méltánytalanul sértegették. Még olyanok részéről is, akiktől nem várta. Igaz, Szent Erzsébetet is egy olyan öregasszony lökte a sárba, aki minden nap az asztalánál evett. O lett a kiátkozott „neves marxista történész". Aztán idővel ellenfelei is megbékéltek, vitapartnerei is lecsendesedtek, ő maga is árnyaltabb lett. Nem kevés öniróniával, még több derűvel nézett időnként vissza pártmúltjára vagy „vonalasabb" írásaira. Két összeállításban is megjelentette a Mindszenty-per válogatott dokumentumait. Tanítványai idővel maguk is tanárok lettek, szerte az országban. S hívták tapasztalt tanárukat ide is, oda is előadni. Lebilincselő stílusban, hallgatóságát elbűvölve tartotta megszámlálhatatlanul sok előadását a tudományos konferenciáktól kezdve a történelemtanárok továbbképzésein át a helyi értelmiségi közösségek fórumaiig. A napi sajtón keresztül bekapcsolódott a történeti publicisztika művelésébe. Gyakran szerepelt a rádió ismeretterjesztő műsoraiban és a köztelevízióban is. 1988-ban az MTV Nívódíját ítélték neki az augusztus 20-ai Szent István-napi adásban való közreműködéséért. 1997 és 2000 között, oktatói és kutatói munkája elismeréséül, Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott. Magamban emlékképekkel oldom a gyászt - csupa kedves vagy épp mókás szilánk elevenedik fel. Már sok-sok évvel végzésem után tanácsát kértem: elvállaljak-e vagy sem egy nagyinak tűnő) feladatot. A maga komoly(kodó) stílusában azt felelte: gondold meg, mi a jobb, ha téged cseszegetnek, vagy ha te cseszegetsz másokat? S előttem van a dunaalmási kertjében szorgoskodó gazda, aki a Rákóczi utat megülő füst és a fővárosi bérház negyedik emeleti bezártsága után itt kereste a természetet és a gyermekkor falusi emlékeit. Ahol barátait mindig szívesen fogadta egy kedélyes borozgatással egybekötött eszmecserére, vagy akár lekvárfőzésre. Hát igen, Jenő nem volt rest kuktáskodni sem. Saját magán mulatott, mikor elmesélte élményeit, miután váratlanul behívták a tartalékos katonai szolgálatra. A húszas éveiben járó tiszt ordítva kérdezte: ki nem ismeri az új alaki szabályzatot? Jenő töprengett, vajon mi változhatott, tán a „balra át" vagy a „jobbra át"? Inkább jelentkezett, ő bizonytalan. A tiszt ránézett, felröhögött, hát magához képest Chaplin kutyaf...a. Viccként mesélte