Századok – 2010

KRÓNIKA - † Gergely Jenő, 1944-2009. (Balogh Margit)

KRÓNIKA 249 gozati témákat ötölt ki, sokunknak olyat, amit szakdolgozatból egyetemi doktori­vá, onnan kandidátusi vagy PhD értekezéssé izmosíthattunk. Egyengette utun­kat, de nem erőltette ránk véleményét, hagyott minket kibontakozni. Nem vol­tak kiválasztottjai, csak tanítványai sokasága. Vagy inkább mindannyian kivá­lasztottnak érezhettük magunkat? Az arra fogékonyaknak igazi szárnyakat tu­dott adni, a lustábbakat meg humorral vagy egy őszinte beszélgetéssel irányí­totta máshová. Kiváltság volt a disszertánsának lenni. Magát adta a tanórákon és azokon kívül. Kedvesen, közvetlenül, segítőkészen. Hiteles, ízig-vérig tanár­ember volt. És mélységesen kötelességtudó. Krónikás tanítványai egy esetről tud­nak, amikor nem maradt el ugyan az órája, de félidőben elsietett azzal, hogy mind­járt jön. S vissza is jött. Negyven perc múlva... - azalatt megszületett egyetlen fia, Gábor. Mindig erre intett: nem az a legfontosabb, hogy hány cikked van, hanem hogy vannak-e tanítványaid, akik továbbviszik a gondolataidat. Nem terhes munkaként, hanem szórakoztató hivatásként élte meg az oktatást. Márai Sándor írja egy helyütt, hogy nem lehetséges öröm nélkül élni. Gergely Jenőnek az okta­tás, a kutatás és az írás hármasa maradéktalan örömet adott. Ha egy témára ráta­lált, buldog módjára kutatta hozzá az anyagot - még tekintélyes professzorként is rendszeresen járt levéltárba, nem bízta „négerekre" az adatgyűjtést. Az önálló tudományos munkával az egyetemi diákkörben ismerkedett meg. Pályáját, témaválasztását két, ma már alig emlegetett tanára befolyásolta. Az egyik Zsigmond László volt, az 1949-ben Kossuth-díjjal kitüntetett tanszékve­zető professzor, akinek a pápai szociális enciklikákkal foglalkozó speciális kollé­giumai keltették fel érdeklődését a katolikus egyház társadalomújító tanai és az azokból sarjadó szociális mozgalmak iránt. (Volt diáktársa szerint „Gergely Jenő olyan lenyűgöző ismeretanyaggal és vitakészséggel kapcsolódott be a sze­minárium munkájába, amivel nemcsak diáktársait, hanem tanárát is lenyűgöz­te. Kevés ilyen felkészültségű egyetemista volt.") A másik ösztönzést a somogyi szegénysorból a fényes szellők nemzedéke tagjaként a fővárosba érkezett, tudá­sát autodidakta módon megszerzett Szakács Kálmán agrártörténész adta, ő inspirálta a keresztényszocializmus, a kereszténydemokrácia akkor még érin­tetlen, sőt tabunak számító kutatására. E kettős hatás és annak felismerése, hogy a keresztényszocializmus, a politikai katolicizmus, az ezeken alapuló moz­galmak nem érthetők az egyetemes katolikus egyház történetének valamilyen szintű ismerete nélkül, végül elvezették az egyháztörténet kutatása és művelé­se felé. 1969-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját A keresztényszocia­lizmus Magyarországon a forradalmak és az ellenforradalom idején 1918-1922 címmel. Ez a munkája hozta meg a tudósi elismerést és ezt fejlesztette tovább 1974-ben kandidátusi értekezéssé, amelynek címe A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923 volt. 1991-ben a tudományos minősítési grádicsok harmadik szakaszát is abszolválta: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924-1944 című munkájával elnyerte a történelemtudományok doktora címet. Gergely Jenő értelmezése, amely a magyar keresztényszocializmus súlyát és je­lentőségét a katolikus egyház pozíciójával és befolyásával hozta összefüggésbe, önmagában is megállja helyét, de értelmezését a nemzetközi egybevetés is alá­támasztja (a politikai katolicizmus, a hierarchia sajátos önvédelme ott jelentke­zett, ahol a liberális állam defenzívába szorította a katolikus egyházat, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom