Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Margit: A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásai 1949-1965 között. Dokumentumok I—II. kötet (Ism.: † Gergely Jenő

238 TÖRTÉNETI IRODALOM Jemnitz közzétette a Múltunk 2007/2 számában, ezért itt bővebben nem ismerteti. Annyit közöl, hogy miután Kádár érdemben nem reagált, néhány hónappal később több résztvevővel újabb tanácskozást tartottak, s ennek konklúzióit egykori elvtársukhoz, Marosán Györgyhöz juttatták el. Végül az aláírók egy része feltételeik feladásával kapott funkciót, a többiek az irodalomra, kutatásra korlátozták tevékenységüket. Justus nem alkudott: mint a Corvina kiadó szerkesztője, visszavonult az irodalomhoz és a műfordításhoz (kiválóan fordította le Shakespeare szonettjeit, erről Szabó T. Anna írt értő elemzést). Jemnitz azzal indokolja közéleti passzivitását, hogy úgy látta: minden ajtó bezárult előtte, Kádár és Aczél továbbra is trockistának tekintették. Ennél ma már többet is tudunk: 1956 után szoros kapcsolatot tartott fenn Ádám György, Széli Jenő társaságával. Beszélgetéseiket, tervezgetésüket a hatalom összeesküvésnek tekintette; Ádámot és társait 1958 nyarán, Szélit és társait 1959 tavaszán súlyos börtönbüntetésre ítélték. Litvánné Gál Évától tudom, aki tanulmányozta fenti ügyek nyomozati és eljárási anyagát, hogy 1959 januárjában V százados írásos javaslatot tett Justus letartóztatására is, erre azonban nem került soi', tehát a rendőrséget, ügyészséget instruáló pártvezetés mégsem akarta újra bebörtönözni. Hogyan került Justus a Rajk-perbe, azt Gyarmati György beható kutatásra alapozott előadása világítja meg. Justus az egyesüléskor az MDP KV tagja lett, bár a baloldali szociáldemokrata vezetők közül ő kapta a legkisebb beosztást, a Magyar Rádió alelnöke lett. Ez nem akadályozta meg Péter Gábort, az ÁVH főnökét abban, hogy mikor az MVD szorgalmazta a trockisták leleplezését, a trockista csoportokról készített 30 oldalas összesítőjébe be ne vegye Justust, mint a legaktívabb állítólagos trockista csoport fejét. Gerő Ernő arra utasította Pétert, hogy koncentráljon azokra a trockistákra, akik bekerültek a Központi Vezetőségbe. Három ilyen állítólagos személy volt - Justus mellett Drahos Lajos és Gáspár Sándor tartozott egy ideig oppós csoporthoz (Deményhez, illetve utóbbi Weisshaushoz), anélkül, hogy ott vezető szerepet játszottak volna. (Ók még annyira sem voltak trockisták, mint Justus, de az MVD, a szovjet vezetés szélesen értelmezte a fogalmat, tehát kiterjesztette a más párton belüli ellenzéki csoportokra, sőt a potenciális ellenzékiekre is.) Justus tehát az ÁVH érdeklődésének előterébe került, de egyelőre megelégedtek megfigyelésével. Mikor 1949 tavaszán összeállt a Rajk-per első forgatókönyve, igyekeztek kidomborítani a trockizmus vádját, de miután valódi trockistát nem találtak, sor került az annak elkönyvelt Justusra. Noha a per többi vádlottjával, akik „vonalas" kommunisták voltak a múltban is, nem állt kapcsolatban, sőt ezzel a vádirat sem vádolja, miután a Rajk-perből végül titoista-trockista összeesküvés lett, Justust megtették (Rajktól független) jugoszláv és francia ügynöknek, hangsúlyozva trockista múltját. Érdekességként jegyzem meg: vallomásában Justus beismerte ugyan, hogy rendőrügynök, jugoszláv és francia kém volt - ezeket a nyilvánvaló valótlanságokat, de módot talált arra, hogy vallomásába beleszője: „ha nem lett volna köztem és Rajk között meglehetősen rossz a személyes viszony, akkor én megpróbáltam volna kapcsolatot keresni vele", továbbá, hogy ő nem trockista, hanem baloldali szociáldemokrata. Justus marxista szemináriumaira, oktatói tevékenységére egykori tanítványai, Harsányi Iván és Földi Tamás emlékeznek. A kötet igen tartalmas, szerzői és cikkei jól vannak összeválogatva. Kritikai megjegyzésem legfeljebb annyi lehet, hogy a szövegek megszerkesztésénél akadnak hiányosságok: ismétlések, befejezetlen mondatok, kisebb ellentmondások egyes szövegek között - utóbbi nem is lenne baj, ha a szerkesztő felhívta volna ezekre az olvasó figyelmét. Hajdú Tibor Balogh Margit A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR TANÁCSKOZÁSAI 1949-1965 KÖZÖTT Dokumentumok I-II. kötet tBorovi József gyűjtésének felhasználásával összeállította Balogh Margit METEM kiadó, Budapest, 2008. 1474 o. A mai hazai egyháztörténet-írás középgenerációjának ismert és elismert szakembere, Balogh Margit már eddigi munkásságával, könyveivel, tanulmányaival, előadásaival és tudomány-