Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
18 KONRÁD MIKLÓS Amilyen feltűnést keltő volt Wahrmann Renée-nek a miniszterelnök kíséretében történt kitérése, annyira bizalmas volt azon „spekuláns emberek"105 áttérése, akik úgy tértek be valamelyik keresztény felekezetbe, hogy előtte nem tértek ki a zsidó felekezetből, vagyis áttérésük titokban tartása érdekében nem jelentették be kitérésüket hitközségük rabbijánál. Az egyházpolitikai törvények révén a zsidó felekezet tagjaira is kiterjesztett 1868:LIII. tc. előírása szerint a keresztény papok illetve lelkészek csak azt keresztelhették meg, aki rendelkezett a hitközsége rabbi-hivatala által kibocsátott kitérési bizonyítvánnyal, ám e követelményen elsöprő többségükben túltették magukat.10 6 Mivel legtöbbször azon kötelezettségüknek sem tettek eleget, hogy az általuk történt keresztelésről értesítsék a konvertita volt hitközségének rabbiságát, az ily módon suba alatt kereszténnyé vedlett zsidók áttéréséről volt hitsorsosaik hivatalosan nem szereztek tudomást.10 7 Ez persze nem jelenti azt, hogy az esetek többségében ne tudódott volna ki „a titkok titka", „szájról-szájra adják, hogy a héten ez tért ki, a múlt héten amaz".10 8 A kósza híreket a felekezeti lapok csak elvétve erősítették meg, a pletyka úgyis tette a magáét. Egyes titokban áttért személyek nevének felfedése egyfajta büntetés volt, célja a különösen elvtelennek ítélt esetek nyilvános pellengérre állítása. 1903-ban Szabolcsi Miksa megírta, hogy Schwarz Gusztáv, a római jog rendes tanára a budapesti tudományegyetemen, szintén azok közé tartozik, „kik bujkálva, a törvényt megkerülve tértek ki".109 Nevének említését Schwarz (később Szászy-Schwarz) Gusztáv azzal érdemelte ki, hogy 1893-ban, amikor megkapta a rendkívüli tanári címet, még külön fejtegette az Egyenlőségnek, hogy eddig csupán azért nem neveztek ki zsidó vallásúakat nyilvános rendes egyetemi tanárnak, mert emezek a vitathatatlan kitérési nyomás alatt túl könnyen megtörtek és kinevezésük érdekében elhagyták zsidóságukat. „Szomorú — idézte ekkor az Egyenlőség Schwarz Gusztáv szavait —, hogy nálunk bármily kiváló tudós is csak a keresztlevél segítségével juthat egyetemi tanárságra, de ha már úgy van, a zsidó tudósoknak erőseknek kellene lenniök és ha az intéző körök látnák, hogy czélhoz nem jutnak, [...] a jég megtörnék és kineveznének zsidót is."110 Egy évvel később, rendes egyetemi tanárrá való kinevezését Schwarz Gusztáv már keresztényként érte meg. Ugyancsak Szabolcsi Miksa volt az, aki 1904-ben elbeszélte a drámaíró és színigazgató Karczag Vilmos esetét. Ez annyival volt kacifántosabb, és ezért is tárta az Egyenlőség szerkesztője a nyilvánosság elé, hogy Karczag valójában „már mesumed volt", midőn egyszer az áttéréséről mit sem tudó Szabolcsi előtt „égre földre esküdözött, 105 Kitértek nyilvántartása. Egyenlőség, 1890. márc. 16. 3. 106 Dr Kis s Arnold-. Hívek egylete. Egyenlőség, 1903. febr. 22. 3-4.; Szabolcsi Miklós: Meturgeman. Törvényszegés. Egyenlőség, 1903. ápr. 12. 6.; Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Elkeresztelések. Egyenlőség, 1908. jún. 7. 4-5. 107 Konrád M.: Zsidók és kitért zsidók i. m. 378-380. 108 Hajdú Miklós: A neofiták lajstroma. Egyenlőség, 1901. jún. 23. Melléklet. 3. 109 Szabolcsi Miksa-. Hívek egylete. Egyenlőség, 1903. febr. 8. 1.; L. még: Szabolcsi Miksa-. Gondolatok a protestáns memorandum olvasásakor. Egyenlőség, 1904. okt. 23. 3. 110 Rk. egyetemi tanár. Egyenlőség, 1893. júl. 14. 8.
