Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 15 zsidók, illetve azok között, akik noha törvényesen (még) nem tértek ki, zsidóságuktól már visszafordíthatatlanul elidegenedtek. „Nem tettünk soha semmit arra nézve —jelentette ki Szabolcsi Miksa 1899-ben —, hogy kitérni akaró zsidókat apáik hitében megtartsunk. Aki menni akar, hadd menjen. [...] Ez a princípiumunk, mondhatnók azt is: ez a zsidó princípium.'"7 7 Az Egyenlőség főszerkesztője egyeseket olykor egyenesen buzdított a kitérésre, így azt az anonim családapát, aki a hetilapnak beküldött levelében felháborodottan közölte, hogy rabbija felszólította a kitérésre. „Tudunk ám a dologról", fedte fel Szabolcsi az ügy hátterét. Az illető már második gyerekének a kitérését ment bejelenteni a pesti hitközség rabbi-hivatalába, amikor a rabbi felajánlotta neki, netán maga is követhetné gyermekeit a keresztvíz alá. Szabolcsi a rabbinak adott igazat: „Mi értelme is annak, hogy gyermekeit kitérítteti, ön meg megmarad zsidónak? Azaz, tudjuk az okát. Gyermekei karrierjére nézve, azt hiszi, előnyösebb, ha keresztények, önnek meg hasznot hajt a zsidósága. S mert ezt tudjuk, mi is szépen kérjük, térjen ki ön is!"78 Az állásponton a kitérések számának század eleji megugrása sem változtathatott. „Az idén óriásit nőtt veszteség-számlánk", írta Elkán Miksa 1903-ban, ám sietett leszögezni: „Hangozzék el megint az ösmert mondás: »semmit sem vesztettünk«. Ha zsidóknak maradnak ezek az urak és úrhölgyek, szúként rágja Izrael törzsét czinikus közönyösségök, vallásuknak eltitkolása, szégyenkezésük, hogy ehhez a felekezethez tartoznak. A renegát csak új felekezetének a kára."7 9 „Hadd hulljon a férgese",8 0 „jobb, ha a férgese távozik",8 1 „nem sajnáljuk a férgeset",8 2 az évek során a kitérésnek szentelt fejtegetéseket végigkísérte a kitért zsidókkal szembeni alapelv ismétlése. „Csak hadd szökjenek a gyávák, a gyatrák vihartépett zászlóink mellől", írta Kiss Arnold budai főrabbi 1914 tavaszán.8 3 IV. Kitérés után - árulás, önmegtagadás, zsidó antiszemitizmus Az „áruló apostaták"8 4 általánosságban kifejtett morális megbélyegzése mellett a neológ értelmiség olykor egyes kitért kortársairól is véleményt mondott. E konvertiták közös vonása, hogy szinte mind neves személyiségek voltak, ám megemlítésüknek számos oka és célzata lehetett. Egyes kitértek esetében a neológ értelmiség haragját cselekedetük óhatatlanul szimbolikus súlya váltotta ki. Ennek tipikus esete volt Wahrmann Renée, Wahrmann Mór, az első zsidó hitű magyar országgyűlési képviselő, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke s országos hírű magánbankár leánya. Wahrmann Mór nem csak a politikai és gazdasági életben szert tett befolyásával tűnt ki korának zsidó 77 [Szabolcsi M.]: Új társadalmi osztály i. m. 6. 78 [Szabolcsi Miksa:] Meturgeman. Egy apa. Egyenlőség, 1900. dec. 16. 8. 79 Elkán Miksa-. Renegátok. Egyenlőség, 1903. máj. 3. 2. 80 Vadász Ede: A magyar országgyűlés jelenlegi és azelőtti zsidó tagjai. Magyar Zsidó Szemle 23. (1906) 254. 81 Dr. Flesch Ármin: A zsidó. Mohács, Rosenthal Márk és Fia, 1911. 305. 82 Kritikus [Weiszburg Gyula]: Reflexiók. Hitközségi Szemle 3.(1912: 2. sz.) 45. 83 Dr. Kiss Arnold: Sóvuósz. A Budai Izraelita Hitközség Értesítője 5. (1914: 5-6. sz.) 5. 84 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Önmeggyalázás. Egyenlőség, 1908. szept. 6. 4.
