Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai
A BUDAPESTI AMERIKAI NAGYKÖVETSÉG ÉS MINDSZENTY BÍBOROS 1971-BEN 169 fenntartotta, mégis engedelmeskedett az egyházfőnek, és még abba is beletörődött, hogy a pápa budapesti nyomásra fölmentse az esztergomi érseki székből. Leveleit többé nem írta alá esztergomi érsekként, bíborosi címét használta haláláig. Úgy vélte, ő maradt hűséges azokhoz a politikai elvekhez, amelyeket XII. Piusz pápa idején még a Vatikán is osztott: nem alkudott meg a kommunista rezsimmel („rezsim [regime]" - ezzel az előszeretettel használt francia szóval talán azt akarta kifejezni, hogy a kommunista hatalom idegen maradt a magyar nép szemében). Politikai álláspontjának egyik legfontosabb eleme pedig az volt, hogy mivel a rendszert törvénytelennek tekintette, úgy vélte, valamiképp életben van, létezik (csupán akadályoztatva van az érvényesülésben) prímási posztjának még a középkorból származó, valamiféle közjogi szerepe, jelentősége is. Úgy vélte, ha a diktatúra megbukna, a monarchikus államforma restaurálásában és az új végrehajtó hatalom kialakításában mint a legmagasabb közjogi méltóság játszana meghatározó szerepet. Posztjáról azért nem akart lemondani, mert attól félt, hogy a kommunista hatóságok közreműködésével kinevezedő új prímás máinem törekedne e közjogi szerep betöltésére. Az Emlékirataim szerzője saját személyét áldozatként állítja be, és külön sérelmezi a letételi folyamat egyes lépéseinek időpontjait, azok tapintatlan megválasztását: eszerint a letételi döntés egykori elfogatásának, a döntés kihirdetése pedig elítéltetésének éppen negyedszázados évfordulójára esett. Volt azonban egy másik 25 éves évforduló, amelyet nem említett: az esztergomi érsekség szintén negyedszázada volt gazda nélkül. Ezért az állapotért viszont végső felelősséggel a pápa tartozott, és ő lelkipásztori megfontolásból úgy döntött, hogy utódról gondoskodik. Ez a vita a pápa és Mindszenty 1973. november 1. - 1974. február 5. közötti levélváltásából jól követhető - ennek vizsgálatát és adatközlését elvégeztük. A pápa több levele ebben a közleményünkben olvasható először teljes terjedelmében.11 0 Dolgozatunk elején röviden fölidéztük az 1971. esztendő eseménytörténetét, ahogyan az a Mindszenty-emlékiratok lapjain olvasható. De fentebb azt is jeleztük, hogy néhány alapvető mozzanat az új források fényében immár más megvilágításban látszik, mint ahogyan azt a bíboros bemutatta. A következő tényezők késztetnek megfontolásra: Mindszenty nem írta alá a később alapvetőnek bizonyuló Pro Memóriát, amelyet Möns. József Zágon, VI. Pál személyes küldötte készített, azok a megbeszélések alapján, amelyeket a bíborossal 1971. június 25-27-én a budapesti amerikai nagykövetségen folytatott. Ennek ellenére úgy hivatkozott rá későbbi leveleiben és emlékirataiban is, mintha ezzel az irattal kijövetelének feltételeit illetően egy fajta szerződést kötött volna az Apostoli Szentszékkel. Mindszenty erre az iratra hivatkozik, amikor úgy érvel, hogy engedélyt kapott emlékiratai publikálására. A Pro Memoria figyelmes olvasója számára azonban ez a pont nem magától értetődő. Zágon azt írja: „Miután Eminenciád tájékoztatott emlékiratainak tartalmáról, nem látok komoly nehézséget arra, 110 Somorjai A.: Ami az emlékiratokból i. m. 33-80. Ld. még: Somorjai A.: Sancta Sedes i. m. 27-72. és 206-228. Fakszimilében: 260-278.
