Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány és megújulás. Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében (Ism.: Vatai Gábor)

1552 TÖRTÉNETI IRODALOM 1552 delmi és hírszerző központ is volt, amely szerepe igen jól reprezentálja a végek szerteágazó feladatait. A korabeli végvidéki kémhálózat és információáramlás kutatása fontos szeletét képezi a hódoltságkori történeti vizsgálatoknak, ugyanis a társadalmi érintkezés és mindennapi élet szerves részét képezték nem csak a várbeliek, hanem a különböző települések lakossága számára is. Oross András Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján. Kamarai rendszer a 17. század végén című írásában a visszafoglaló háborúk idején megváltozott anyagi, finanszírozási viszonyokkal foglalkozik. A Habsburg fennhatóság alá került területek gazdasági irányítását a már meglévő, és újonnan felállított kamarák látták el, amelyek egy újonnan szerveződő birodalmat voltak hivatottak kiszolgálni. A magyar érdekeltségű kamarák és egyéb intézmények háttérbe kerülése csupán része volt annak a folyamatnak, amely a 17. század utolsó harmadában megindulva egy egységes Habsburg Monarchia megteremtését tűzte ki célul. A birodalomszervezés érdekében meghozott és a Magyar Királyságban bevezetett, vagy bevezetni kívánt rendelkezések, átszervezések gyakran komoly ellenállást váltottak ki az ország lakosságából, és gyakran igen csak negatív és egyoldalú megítélés alá estek a magyar történeti irodalomban. Az Oross András kutatásaihoz hasonló alapos, tárgyilagos intézménytörténeti vizsgálatok segítségével azonban teljesebb képet kaphatunk arról a korszakról, amelynek változásai és viszonyai közvetlenül előrevetítették a 18. század magyar politikai eseményeit. A birodalmi kerületek és a tizenöt éves háború című tanulmányában Bagi Zoltán a 16-17. század fordulóján lezajlott nagy török háború, hazánkban egy kevéssé kutatott szegmensével foglalkozik. Szűkebb értelemben e konfliktus, tágabb értelemben a magyar hadszíntér anyagi és katonai hátterét biztosító birodalmi gyűlések rendelkezéseit vizsgálva egységében igyekszik láttatni a török ellen létrehozott védelmi vonal finanszírozási rendszerét. Az uralkodó és a német rendek törökpolitikájának változásai jól mutatják a Habsburg Birodalom belső viszonyait, aminek ismerete elengedhetetlen az oszmánellenes harcok tanulmányozásához. A magyar végvidék finanszírozásában nélkülözhetetlen töröksegély (Türkenhilfe) megszavazásának körülményeit a csupán a legújabb kutatások (Bagi Zoltán: Az 1570. évi speyeri birodalmi gyűlés és a török kérdés. Világtörténet (2001), XXIII. 1. 81-87; Uő: „Egy ura lesz az egész világnak napkelettől napnyugatig": A töröksegély kérdése és az 1597-1598. évi regensburgi birodalmi gyűlés. Századok (2007), 141. 6. 1457-1460.) vizsgálták behatóan, felhívva a figyelmet azokra a politikai, gazdasági és társadalmi jelenségekre, amelyek a birodalom mindennapjait alkották. A kötet utolsó „In Deo vici". Kegyeség és reprezentáció Erdödy Tamás (1558-1624) horvát bán műpártolásában című írásában Bubryák Orsolya a korabeli magyar politikai élet és a tizenöt éves háború egyik kiemelkedő alakjának mecénási tevékenységét mutatja be. A bán szolgálatai elismeréseként 1619-ben megkapta a Megváltó Jézus Krisztus Szent Véréről elnevezett lovagrend jelvényét, hiszen nem csak az államügyekben töltött be fontos szerepet, hanem az ellenreformáció előmozdításában is. Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódott a művészetek pártolása is, amely révén több műalkotás is megőrizte Erdödy alakját. A szerző a korban oly divatos sírkőábrázolásokon és az akkoriban elterjedő hősi képábrázolásokon megjelenő motívumok és formakincs vizsgálata során több művészeti párhuzamra is felhívja a figyelmet, míg néhány elem utóéletét és a későbbi művekre gyakorolt hatását is kiemeli. Emellett rámutat arra is, hogy az írott és régészeti források mellett, a képzőművészeti alkotások is értékes információkat hordozhatnak egy adott korszakokról, habár a műfaji sajátosságaik miatt komoly kritikával kell őket kezelni. A 16-17. század históriájának és viszonyainak kutatásában, összetettsége következtében a végvártörténet igen csak előkelő helyet foglal el. Az R. Várkonyi Ágnes által útjára indított konferenciasorozat e tudományterületen folytatott vizsgálatok eredményeit hivatott összefoglalni és tematizálni, bemutatva a legújabb forráscsoportokat, módszereket vagy irányzatokat. A szerteágazó kutatási témák és a bevont tudományágak nagy száma mára egyértelműen bizonyították, hogy a végek történetének vizsgálata nem csupán hadtörténeti jellegű, hiszen a hódoltság korának e sajátosan magyar képződménye az élet minden területét érintette. A legújabb kutatásoknak pedig ezt az életmódot és mentalitást, a kor szellemiségét kell minél pontosabban megragadnia, hiszen ez jelentette azt a kulturális közeget amelyben a korabeli emberek éltek. Vatai Gábor