Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Egy firenzei követjárás Magyarországon
EGY FIRENZEI KÖVETJÁRÁS MAGYARORSZÁGON 1473 radt, Rinaldo degli Albizi egy levelet hagyott neki Ferrarában, amiben megírta: a salvus conductus rendben várta a városban és reméli, hogy péntekre (jún. 14.) Pianoróba, szombatra (jún. 15.) Firenzuolába, és vasárnapra (jún. 16.) a várba ér."0 Bolognában Rinaldo degli Albizit a nemrég kardinálisnak kinevezett Ludovicus dAlleman legátus fogadta (jún. 14.), aki biztosította a követet a Firenze iránti jószándékáról. Rinaldo degli Albizi, minden bizonnyal a sietség miatt, nem fogadta el a kardinális meghívását sem, mivel nem akart vele enni: ezért fordulhatott elő, hogy amikor a firenzei követ aznap este már Pianoróban az ágyban pihent, megérkezett a legátus lovasa, aki átadta neki ura levelét. Ebben arra kérte Rinaldo degli Albizit, hogy az embere által hozott két levelet adja át Firenze vezetőinek és amikor a városába ér, azonnal írjon neki.11 1 A küldetés lezárása A két követ munkája azzal nem ért véget, hogy visszatértek Firenzébe. Nemcsak arra gondolok, hogy értelemszerűen be kellett számolniuk a város vezetőinek, hanem arra is, hogy el kellett varrni a diplomáciai szálakat. A megérkezés napján (jún. 17.) azonnal visszaírtak a bolognai legátusnak, hogy kérésének megfelelően átadták a leveleit a város vezetőinek, akik mindezt örömmel fogadták, hiszen Ludovicus dAlleman jószándékai felől biztosította Firenzét.112 A válasz, amit Rinaldo degli Albizi írt — hiszen társa, ahogy fentebb említettem, Padovában maradt —, nyugodtan pályázhat a követség „legsemmitmondóbb levele" címre, de ennek ellenére érdemes beszélni róla. No, nem a tartalma, hanem maga a tény miatt. (A követ jól tudta: a diplomáciában — ezen a szinten — roppant fontos az adott szó. Ha megígérem, hogy írok, azt meg kell tennem.) Július 2-án újabb két levelet küldtek el Firenzéből (Nello di Giuliano ekkor már újból a városban volt). Az egyiket a császárnak címezték, míg a másikat Ozorai Pipó kapta. A Zsigmondhoz írt szövegben a magyar ajánlatra Velencében adott választ fogalták össze kínosan udvariasan. A temesi ispánnak Firenze város köszönetét tolmácsolták, mivel Ozorai sokat segített a követeknek.1 " A magyar diplomácia sem vallott szégyent. A követek már augusztus 16-án válaszlevelet kaptak a császártól. Ebben újból visszautalt Rinaldo degli Albizi lovag és Nello di Giuliano velencei tárgyalásaira és külön kiemelte: ahogy Tatán megállapodtak, abban az esetben, ha a firenzei és a velencei követek Budára, vagy őhozzá jönnének, tárgyalni tudnának a békéről, abban az esetben azonban, ha Zsigmondnak a török ellen kellene vonulnia, akkor a bárók megkapnák a teljes felhatalmazást a tárgyalásokra. A császár rendelkezik a milánói herceg felhatalmazásával, miszerint mint közvetítő mind Firenzével, mind Velencével megkezdheti a a béketárgyalásokat. Ez történhet akár egyedül Firenzével, vagy akár együtt Firenzével és Velencével.11 4 Rinaldo degli Albizi lovag és 110 Uo. 599. és 600. - A tervek szerint haladt, ha azonban a „castro" kifejezés Firenzét takarja, oda csak jún. 17-én érkezett meg. 111 Uo. 601. 112 Uo. 601-602. 113 Uo. 604-605. 114 Uo. 611-612.
