Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásárok a középkorban
VÁSÁROK A KÖZÉPKORBAN 1423 adott helyet, így például Budán ha a kofákat szitkozódás miatt elítélték, büntetésük az volt, hogy téglát kellett a hátukon cipelniük a városházától a Szent György templomig, azaz a piactéren, majd azt megkerülve kellett visszatérniük kiindulási pontjukhoz, miközben a panaszos egy bottal a hátát szurkálva kísérte a bűnöst.24 7 A vásárterek tehát a kereskedelmen kívül a város, a falvak, azaz a középkori ember életében jelentős szerepet töltöttek be, méltán tekinthetők az adott település központjainak. Adattár Az adattár a megyék, azon belül pedig a helységek alfabetikus rendjében tartalmazza a középkori Magyarországon tartott vásárokra vonatkozó legfontosabb adatokat. Ennek megfelelően a középkorban használatos név után szögletes zárójelben következik a mai hivatalos név (annak hiányában a lokalizációt megkönnyítő megjegyzés), valamint annak az országnak a betűjele, ahol a helység ma található. Ez után szerepel zárójelben a) hetivásárok esetében annak napja, b) sokadalom esetében a „sokadalom" megjegyzés és azon időpont, amely a vásártartási engedélyben szerepel (természetesen csak akkor, ha ezeket lehetséges megállapítani). Az adattár a vásár első említésének közlésére szorítkozik, ha mégis több adat szerepel — ezeket a „vö." megjegyzés vezeti be — az annak jele, hogy a vásár időpontjára vonatkozó adat csak egy később keletkezett forrásban található. Több adat szerepel ugyanazon vásár esetében akkor is, ha egy településen idővel más napon is tartottak hetivásárt: ilyenkor a „vö." után következő adatok bizonyítják, hogy a korábbi vásárt az új engedélyezése után is megtartották. A ~ jel a településnevet ismétli meg, ha ugyanazon településen több vásárt is tartottak. A vastag betűvel szedett jelzet vásárengedélyre, a kiemelés nélküli egyszerű említésre utal. Abban az esetben, ha a vásárengedély olyan vásárra vonatkozott, amelynek létezése már korábbról igazolható, az engedélyeket nem vettem fel az adattárba.24 8 Amennyiben a forrás — hatalmaskodási ügyek leírása során — a forum liberum kifejezést használta — s nem a forum annuum, a forum annuale vagy a nundinae szavakat —, a vásárt hetivásárnak tekintettem, még akkor is, ha a 247 Budai jk. 394. (155. art.). 248 Néhány példa a jelenségre: a Hont megyei Hídvégen már a 15. század elején tartottak szerdai hetivásárt (1423: ZsO X. 1528. sz.), mégis II. Ulászló 1505-ben Tamás esztergomi érsek kérésére szerdai hetivásártartási jogot biztosított Hídvégnek két sokadalom engedélyezése mellett (ÜL 25 296.); a Borsod megyei Muhin a 14. század közepén már élt a csütörtöki vásártartás (1343: AO IV 301.) és a 15. század elején Pünkösd tájékán éves vásárt is tartottak (Danes 109. sz.), mégis 1520-ban II. Lajos a pünkösdi éves vásár mellett a csütörtöki hetivásár tartására is engedélyt állított ki (DL 23 409.); a Szabolcs megyei Kisvárdán, ahol 1393-ban Mária királyné engedélyezett szerdai hetivásárt (1393: Zichy IV 515.), amit azonban már a század elején is megtartottak a településen (1337: Zichy I. 521.); Debrecennek Zsigmond király 1405-ben engedélyezett Szent György nap (ápr. 24.) és Mária mennybevitele napjához (aug. 15.) kötődően sokadalmakat (ZsO II/l. 3930. sz.), ám 1424-ben ugyanő újból kiállított a részükre ezen napokra sokadalomtartási engedélyt (ZsO XI. 1218. sz.).
