Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásárok a középkorban
VÁSÁROK A KÖZÉPKORBAN 1413 Pál napján megtartott éves, valamint szerdai napokon megtartott hetivásárt engedélyezett, és ugyanakkor elrendelte azt is, hogy ezeken a napokon Debrecenben máshol nem lehet árulni, vagy vásárolni.14 7 Bár arra nem ismerünk példát, hogy egy már meglévő sokadalmat megszüntettek, vagy áttettek volna egy másik időpontra — mint ahogy azt a hetivásárok kapcsán láttuk — arra azonban rendelkezünk adattal, hogy egy éves vásár helyét a városon belül áthelyezték. így például Szilágyi Erzsébet 1467-ben a Debrecenben Szent Antal napján (jún. 13.) tartott éves vásárt annak minden kiváltságaival a város közepéből a posztókészítő mesterek utcájába tette át.14 8 Az éves vásárok tartására vonatkozó engedélyeket is át lehetett vinni, a hetivásárokhoz hasonlóan, egy másik településre. Erre talán a legjobb példa Keve esete: a Keve megyei Keve 1405-ben kapott Zsigmond királytól éves vásárra vonatkozó engedélyt, majd, amikor 1440 körül a település török elől menekülő lakosait Bálványos és Szkorenóc lakóival együtt II. Ulászló a Csepel-szigeti lakatlan Szentábrahámtelke nevű monostorhelyre telepítette, azok nemcsak lakóhelyük nevét hozták magukkal — megalapítva Kiskevi városát —, hanem régi kiváltságaikat is érvényesítették az új helyen, és mind hetivásárukat, mind éves vásárukat e településen tartották meg változatlan időpontban, és feltételekkel a továbbiakban. A vásári jövedelmek A vásár a kereskedelemnek olyan teret biztosított, melynek békéjét a vám szedője garantálta, a vám lerovásával pedig a vevő biztosítékot kapott, hogy nem lopott árut vásárolt a piacon.'4 8 A vásárvámok csoportjába tartoznak a tényleges vásárvámok, a helypénzek és a kapuvámok.15 0 A vásárokon azonban nemcsak vámot szedtek, hanem más jövedelmekkel is számolni kell. 1259-ben IV Béla a pécsváradi apátságnak nemcsak az újpécsi és az olaszfalvi vásár vámját, hanem annak jövedelmét (cum suis tributis et proventibus) is biztosította.151 Ezen, a vásárvámtól megkülönböztetett jövedelmek közé tartozhattak a 13. századig kizárólagosan a területileg illetékes ispán, illetve képviselője, a „vásári billogos" (bilotus forensis)15 z által gyakorolt vásári bíráskodásból származó bírságok. A 13. századtól az uralkodók több esetben is lemondtak e jogukról, és ezáltal a hozzá kapcsolható jövedelmekről a vásár tartója javára.15 3 A vásárokhoz kapcsolódott a pénzváltók munkája is,15 4 az ebből befolyó hasznot azonban az uralkodó nem engedte ki a kezéből, ám némely esetben el-147 DF 278 819. 148 DL 65 939. 149 I. László I. 25. § Závodszky L.: Törvények 186. 150 L. bővebben Weisz B.. Vásártartás i. m. 888-895. 151 EFHU 50. 152 A billogosok végezték némely esetben az ispán nevében a vám beszedését is, 1. 1183: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I—II. Ad edendum praeparavit Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) I. 90.; 1206: CDES I. 112. 153 1281: ÁÚO IX. 298.; 1287: BTOE I. 229.; 1300: RA II/4. 246-247.; 1389: ZsO I. 982. sz. 154 1237: nec audeant ibi monetarii, uel collectores descendere, sed ad forum ipsorum, sicut ad alia fora uenire valeant, et suum officium modo debito exercere — ÁÚO VII. 30.
