Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Tringli István: Vásártér és vásári jog a középkori Magyarországon
VÁSÁRTÉR ÉS VÁSÁRI JOG A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 1311 tására vezethető vissza. Budát IV Béla úgy tette várossá, hogy egy újabb mongol támadástól tartva, a Duna jobb oldalán álló hegyre feltelepítette a bal oldalon lakó Pest túlnyomórészt német lakóit. A pestiek vitték magukkal a város nevét, a város kiváltságait, sőt a keddi vásári napot is. A város oklevelekben használt neve az egész középkor folyamán Pestújhegy vára (Castrum novi mantis Pestiensis) volt, a budaiak számon tartották azt is, hogy ők a régi pesti kiváltságlevél szerint élnek. A pesti németek a hegy déli részén telepedtek le, a Nagyboldogasszony plébániatemplom körül, itt állt piacterük is. Valamikor a 14. század második felében a keddi piaci napot áthelyezték szerdára, minden bizonnyal azért, hogy ne essen egy napra a pesti hetivásárral. Ezt uralkodói hozzájárulás nélkül nem tehették meg, ez az oklevél azonban Buda város levéltárával együtt elpusztult. A hegy északi oldalára magyarok költöztek, plébániatemplomuk a Mária Magdolna templom lett, ott tartották szombati hetivásárukat. A hetivásári nap és a 'hely' szó összetételével a középkorban nemcsak önálló településeket, hanem településrészeket is illettek. A névadásban kifejeződő történelmi emlékezet még a 16. században is fenntartotta a keddi piaci nap emlékét a Keddhely névben, ami a Szent György piac déli részén volt, ennek szinonimájára a piactér valamivel északabbra eső részét a szerdai piaci napról egyszerűen Szerdának nevezték. Az északi piacteret, sőt egész környékét még a török korban is Szombathelynek hívták. A város alapításában a németeké volt a meghatározó szerep. Ugyanúgy ahogy a magyarok plébániája csak a 15. században függetlenedett a németekétől, ahogy a magyarok csak ebben a században kaptak a budai városvezetésben egyenlő jogokat a németekkel, piacuk is elmaradt a németekétől, hiszen nincs adatunk arra, hogy állandó üzletek álltak volna itt.101 Szegedet a középkor végén, 1498-ban sorolták véglegesen a szabad királyi városok közé.10 2 A kifelé egységesnek látszó város valójában három különböző települést takart, a szűkebb értelemben vett Szegedet, továbbá a későbbi Felszegedet és Alszegedet: ezek csak a középkor végén forrtak össze egységes várossá.10 3 A három helység mindegyikének megvolt a maga piaca és a saját hetivásári napja. A 14. század elején két hetivásárt már biztosan tartottak: egyet a váraljai település piacán, egyet pedig a felsőbb piacon, azaz Felszegeden — amiről a 15. század végén azt mondták, hogy a Latrán utcában zajlik —, 15. századi adatokból következően az előbbit hétfőn, az utóbbit csütörtökön. 1459-ben aztán Alszeged is heti-vásártartási jogot kapott, ezt az obszervánsok Havi Boldogassszony temploma előtt szerdánként rendezték. Legkésőbb a 15. század 101 Györffy György. Budapest története az Árpád-korban. In: Budapest története I. Szerk. Gerevich László. Bp. 1975. passim; Kubinyi A.: Budapest tört. i. m. passim; Györffy György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV Bp. 1963-1998. (a továbbiakban: ÁMTF) IV 596. skk.; Végh A.: Buda város középkori helyrajza i. m. I. 274. 102 Elenchus 102. 103 Reizner János: Szeged története I-IV Szeged 1899-1900. 63. skk.; ÁMTF I. 901.; Petrovics István: Az egységesülés útján. In: Szeged története I. A kezdetektől 1686-ig. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1983. 352. skk.; Máthé Zsolt: Szeged a XVI. században (térkép). In: Blazovich László: Dél-alföldi városok a 14-16. században. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár Tibor. Szeged 2000. 3. sz. kép; Blazovich László: Szeged rövid története. (Dél-alföldi évszázadok 21.) Szeged 2005. 33.
