Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A Nemzeti Újság illusztrációi a spanyol polgárháborúról 1936-1939
126 SEMSEY VIKTÓRIA nyol, részben a magyar események értelmezését is akarjuk. Valójában, egyes részek többszöri átírása rávezetett arra, hogy tanulmányunk számára a magyar helyzet legalább annyira érdekes, mint a spanyol. A spanyol események által kiváltott hazai reakciók megértése mindenképpen ezt sugallta. Világossá vált az is, hogy nem a kor spanyol valóságát kell számon kérni az újságtól, hanem sokkal érdekesebb tanulsággal jár, ha cikkein keresztül értelmezni próbáljuk a spanyol eseményekkel kapcsolatos magyar katolikus szemléletet, ami egyben a magyar belpolitikai helyzetről alkotott tükörkép egy része is. Felmerült továbbá az a kérdés, hogy miért éppen egy erősen jobboldali katolikus napilapra esett a választás az 1936-1939-es évek spanyol eseményeit illetően, hiszen kézenfekvő, hogy melyik oldalon fog állni véleménye. Végeredményben, a behatóbb tanulmányozás során nem egyszerűen a spanyol polgárháború, hanem annál sokkal több vált láthatóvá. Pontosabban láthatóvá vált az a hazai és nemzetközi politikai „szövet", amelybe beágyazódott a katolikus, kommunista és szociáldemokrata ellenes lap véleménye, amely jóval gazdagabb képet nyújtott a korabeli magyar valóságról, mint arra számítottunk. A Nemzeti Újságra esett választást elsősorban a szakmai kíváncsiság ösztönözte. Az a szándék, hogy betekintsünk — bár csak egyetlen ismert napilapon keresztül — Magyarország és Spanyolország két világháború közötti erősen eltérő, de sokban mégis hasonló, katolikus és nacionalista légkörű, szociális feszültségektől terhes hétköznapjaiba. Az elemzés során kiderült, hogy a magyar lapban felhasznált Spanyolországra vonatkozó fotók önmagukban — csak a hozzájuk tartozó képaláírással — nem lehetnek egyedüli források, ugyanolyan fontosak a cikkek, amelyek közrefogják őket. A spanyol polgárháborúval kapcsolatban bátran elmondhatjuk, hogy a korabeli sajtónak — különösen kezdetben — általában igen nehéz dolga volt a tájékoztatást illetően, még akkor is, ha saját kiküldött tudósítójától kapta a híreket és a fotókat. Az újságírók többsége általában az egyik oldalt ismerte, és a harcoló felek tisztikara sokszor tudatosan manipulálta a nemzetközi tudósítókat. George Orwell a híres angol publicista és író 1936. december 26-án érkezett Barcelonába, és néhány hónapot maga is harcolt a köztársaságiak oldalán az aragóniai fronton. Eredeti szándéka az volt, hogy riportot készít a köztársaságiak harcáról. 1937. június végén azonban menekülnie kellett az országból. Orwell 1937. június 8-án levelet írt egyik barátjának, amelyben így fogalmazott a helyzetről: „Csodálatos dolgokat láttam, és végre valóságosan hiszek a szocializmusban, amelyben eddig nem hittem soha."2 Néhány hónapos tapasztalata után azonban azt is elmondta a „Hódolat Katalóniának" című munkájában, hogy az újságírói retorika féligazságai és hazugságai eltorzították a polgárháború eseményeit, a szerint, hogy milyen ideológiai és politikai érdekek szolgálatában állt a tudósító. Ugyanakkor jelezte, hogy pártatlanság nem létezik és ő is ösztönösen és szükségszerűen torzít."3 A Nemzeti Újságot vizsgálva természetesen nem áll szándékunkban számon kérni a jobboldali újságtól jobboldali szemléletét, mert nem akarjuk politikai állásfoglalással eltorzítani munkánk eredményét. A fotó-2 George Orwell: Hódolat Katalóniának, Interart, Budapest, 1989. 244. 3 George Orwell: i. m. 9.
