Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Michiel de Ruyter és Magyarország (Ism.: Csorba Dávid

TÖRTÉNETI IRODALOM 1273 A hollandiai Ruyter-emlékhelyek száma érthetően jóval nagyobb, mint a magyarországia­ké. Az admirálisról családi festmény és a holtteste felett elmondott temetési beszéd is fennma­radt, sőt már 1687-ben életrajz is született róla, és természetesen azóta is jó néhány monográfia (1. mindezekre a kötet előszavát és Pusztai Gábor tanulmányát). Az elmúlt 400 évben pedig utcák, terek viselik nevét; konferenciák értékelik szerepét; szobrok, bélyegek, emlékplakettek és -érmék születtek róla, sőt még képregény is készült az 1687. évi Brandt-féle biográfiából. A debreceni unikális emlékoszlopnak a szerepe ugyanakkor jelentősebb a magyar református egyház életében, mint azt egyedisége sejtetné. (Sőt helytörténeti és művészettörténeti szerepének értékelése is megérdemelne majd egy tanulmányt a következő Ruyter-kötetben.) A debreceni „ellenzékiség" mindig is felszínen tartotta a „mártírok" emlékezetét, a város és a református egyház megünnepelte a gályarabság 200., 250. és 300. évfordulóját. A protestantizmus magyarországi kulturális szerepét jelzi, hogy 1926-ban tanulmányok sora köszöntötte a jubileumot (1. Antal Géza írását Ruyterről), 1976-ban pedig már nemzetközi konferencia és forráskiadás (1. a Makkai László szerkesztette Galéria omnium sanctorumot és a Theológiai Szemle 1976-ban megje­lent évfolyamának számos tanulmányát). A protestáns történetírás által gyászévtizednek nevezett persecutio decennalis (kb. 1670-1681) többnyire nagyobb hangsúlyt kapott eddig az emlékünnepsé­geken, mint a prédikátor-szabadító Ruyter, akinek a fenti esztendő hozta el halálát is. A most re­cenzeált kötet az első, amely más kitüntetett nézőpontot választott: Michiel de Ruyter születésének 400. évfordulója alkalmából szól a 17. századi holland történelem egyik jelentős mozzanatáról, és te­szi mindezt úgy, hogy az admirális magyarországi recepcióját állítja érdeklődésének középpontjába. A kötet a Debreceni Egyetem Reformációkutató- és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhe­lyének és a Néderlandisztika Tanszéknek összefogásával jött létre, és a konferenciához képest igen rövid idő alatt, 2008 tavaszára jelent meg, papírkötésben, 21 fekete-fehér és színes képpel, 251 oldalon. A kötetben az előszót kilenc nagy tanulmány követi, majd ezek rövid, holland nyelvű rezüméi, név-, hely- és képregiszter. A kiadvány igényes kivitelezését, technikai és nyelvi formáját Bozzay Rékának, a korszak neves peregrináció-kutató néderlandistájának köszönheti. A kötet papírja jó választás volt, képanyaga szépen kivitelezett, és fontos, hogy a végén rövid holland összefoglalások zárják, nyitva ezzel a nemzetköziség felé, de még inkább gesztusként a könyv holland támogatói (a Nagykövetség és a Nederlandse Taalunie) iránt. Egyetlen kritikánk lehet: a nevek egységesítés nél­kül hagyása néhol zavaró az egyesített tartalomjegyzék ellenére (pl. a Jan/Johan/Johann de Witt a 111. oldalon, Zaunschliffer a 123. oldalon, és G. Brandt a 208. és a 219. oldalon). Az elrendezés jóvoltából a szerkesztők izgalmas miscellanea-hangulatot adtak a kötetnek, a tanulmányok mégis két nagy téma köré csoportosíthatók: Hollandia és a neves katonai vezető szerepe (államtörténeti és biográfiai elemzések), illetve a gályarabság (történeti és forráselemző munkák). Módszertani megközelítést tekintve pedig három műfaj keretein belül szólalnak meg az írások: a történelmi hátteret megjelenítő (a Holland Köztársaság és a Nápolyi Királyság had- és államtörténeti leírása), forráselemző (naplók, kiadványok alapján) és a hatástörténetet vizsgáló (Ruyter holland és magyar recepciója) tanulmányokat olvashatunk. Az írások bemutatásában a második rendjében, de a harmadik, a műfaji-metodológiai felosztás szerint haladunk. Pósán László a 17. századi holland külpolitikát elemezte, rámutatva, hogy mennyire hang­súlyos szerepe volt ebben az admirális katonai győzelmeinek. Ehhez kapcsolódik Pusztai Gábor holland szakirodalmat feldolgozó, jó képanyaggal ellátott tanulmánya, amely kiváló áttekintést nyújt Ruyter életútjáról, családi és anyagi hátteréről, karrier- és kegyességi útjáról. Ez alapján ár­nyalt kép rajzolódik ki a puritán életű — 17. századi kortárs hazai fogalmakkal élve — „szent vi­téziről, aki méltán lehetett mintaképe katonáinak és modellje a kor vallási ideáljának. Bujtás László Zsigmond a már tőle megszokott, a Könyv és Könyvtár (A debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Könyvtárának közleményei), illetve a Magyar Könyvszemle hasábjain közölt hol­landiai hungarica-találatairól ismert, precíz adatolású, forrásfeltáró munkát végezve elemezte Ruyter halotti pompájának előkészületeit, és a Westhovius nevű lelkipásztor beszámolóját az ad­mirális utolsó hónapjairól. Tanulmányához két unikális levelet is közölt, egy latin és egy holland nyelvűt (utóbbit magyar fordítással együtt). S végül Bitskey István zárja a Ruyterrel foglalkozó tanulmányok sorát: az ő írása a holland katona magyarországi irodalmi hatását vette górcső alá. A holland-magyar protestantizmus évszázados kapcsolatrendszerében természetesen helye volt annak a 17. század végi szálnak, amely Ruytert és a gályarab prédikátorokat kapcsolja egybe. Több tanulmány is hangsúlyozza, kiemelten az egyik szerkesztőé, Pusztai Gáboré, hogy milyen jelentős a hadvezér korabeli image-ének a hangsúlyozása. Ruyter katona volt, de kegyes ember, aki puritán módon élt. A két világháború közötti időszakban a megújult, kuyperánus protestan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom