Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
A ZARÁNDOKHELYEK SZEREPE . . . A 17-18. SZÁZADBAN 1217 tán a császári csapatok egy héttel korábban elfoglalták Munkács várát, és ezzel lényegében véget ért a Thököly-felkelés. Az uralkodó 1688 eleji máriavölgyi látogatásáról részletes leírás maradt fenn: eszerint Lipótot a templom kapuja előtt Rafael Michalski rendfőnök fogadta, aki mellett a kolostor összes szerzetese felsorakozott. A generális köszöntője után bevonultak a templomba, ahol a császár családjával együtt elfoglalta a főoltár előtt kijelölt helyét, majd két misén vett részt, amelyek során szentáldozáshoz járult. Az előző évben ismeretlen mecénások adományaként egy aranyozott vasrácsot helyeztek el a főoltár (egyben a kegyoltár) előtt, a szentélyt a hajótól elválasztva, rajta pálos és magyar szentek képmásaival, valamint a „thaLenss DIVa Virgo Maria patrona regnl hVngarlae a benefaCtorlbVs eXornata" felirattal.185 Az uralkodócsalád tehát — VI. Károly 1715. évi mariazelli zarándoklatának fentiekben bemutatott ülésrendjéhez hasonlóan — a kegyszobor közvetlen közelében, a rácson belül foglalt helyet, ezáltal is kifejezve az uralkodó és az idézett feliraton a „Magyar Királyság patrónájának" nevezett máriavölgyi Szűz Mária különleges kapcsolatát. A mise után Lipót és kísérete a refektóriumban ebédelt a rendfőnökkel, mégpedig az udvari rendtartás (aulica ordinatione) szerint. Az ebédet követően a császár részt vett a loretói litánián, majd megcsókolta a kegyszobor lábát, és a szoborhoz érintette rózsafüzérét. Lipót látogatásról az 1743-ban megjelent máriavölgyi mirákulumos könyv is megemlékezik, hangsúlyozva, hogy a kegyhelyen a császár „Magyar Ország Patrónájának egész Országát ajánlotta".18 6 Az egykorú források erről nem tesznek említést, ami arra utalhat, hogy az országfelajánlás gesztusa ekkorra már irodalmi toposszá vált.187 Lipót látogatásának egy különös emléket is hátrahagyta Máriavölgyben: a kolostor egyik szobájának falára, ahol ebéd után pihenőre tért, saját kezűleg írt egy, az 1688-as évszámot adó, a máriavölgyi Szűzanyát dicsőítő kronosztichonos feliratot, amelyet Eleonóra császárné egy az uralkodópár nevének kezdőbetűit (L. E.) tartalmazó szívvel egészített ki.188 III. Károly magyar király csak egy alkalommal járt Máriavölgyben, a pozsonyi országgyűlés idején, magyar királlyá koronázása után két hónappal, 1712. július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony napján. A kolostornapló szerint az uralkodó minden ünnepélyességet nélkülözve, mindössze negyedmagával — az őt megkoronázó Keresztély Ágost érsek, valamint Esterházy Imre zágrábi és Erdődy Gábor egri püspök kíséretében — látogatott el a kegyhelyre. A beszá-185 DAP I. 283. 186 Ladislaus Kummer: Puteus aquarum viventium... Elő vizek kuttya... Nagyszombat 1743. 26-28. 187 Az uralkodók országfelajánlásáról gyakran számolnak be a kegyhelyismertető művek, ám nehéz megítélni, mennyi ezeknek a valóságalapja. A gesztus a Habsburg-uralkodók szimbolikus politikai eszköztárának valóban létező eleme lehetett, erről tanúskodik például I. Lipót Marco dAvianóhoz írott levele, amelyben beszámol 1693. augusztus 15-ei országfelajánlásáról. A császár ekkor — hálából Magyarország török alóli felszabadulásáért — a bécsi Stephansdom főoltára előtt ünnepélyesen megismételte Szent István király országfelajánlását és a Magna Hungáriáé Dominaként megszólított Mária oltalmába ajánlotta királyságát. Klopp, O.: Corrispondenza i. m. Nr. CCLX.; Rinck, G.: Leopolds des Grossen i. m. 1079.; Coreth, A.: Pietas Austriaca i. m. 61. 188 Benger, N.: Annalium i. m. 249. A panegirikus feliratot a falra író császár alakját a templom szentélyének 1736-ban készült, azóta elpusztult szentélyfreskőján is megörökítették. L. DAP I. 322.
