Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
A ZARÁNDOKHELYEK SZEREPE . . . A 17-18. SZÁZADBAN 1197 azután az első Habsburg-uralkodó, aki Közép-Európa történelmének színpadán is szerepet szánt a kegyhelynek. A Német-római Birodalom területén ekkoriban Altötting volt a legjelentősebb búcsújáróhely, Ferdinánd azonban, előbb Stájerország főhercegeként, majd utóbb császárként, Mariazellt tette felségterülete spirituális középpontjává, s legfőbb politikai és vallási célkitűzése, a következetesen és szigorúan végrehajtott ellenreformáció egyik szimbólumává. Mariazell a szigorú katolikus szellemben nevelt II. Ferdinánd egész életében fontos szerepet játszott, amihez szüleinek már említett devóciója is ösztönzést adhatott. Amennyire az a forrásokból és Lamormaini említett művéből megállapítható, Ferdinándnak a kegyhelyhez fűződő viszonya bensőséges, személyes kapcsolat volt, függetlenül attól, hogy újra meg újra bevonta azt politikai lépéseibe. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy 1611-ben Mariazellben találkozott két unokatestvérével, Miksa bajor herceggel és az ekkorra már magyar és cseh királlyá koronázott Mátyás osztrák főherceggel.59 A találkozó konkrét célja nem ismert, de már a helyszínválasztás is jelzi, hogy a régió uralkodói fontos szerepet szántak a kegyhelynek a katolikus megújulás véghezvitelében. A vallásháborúk idején Szűz Mária alakja még nagyobb szimbolikus jelentőségre tett szert az ellenreformációs propagandában, ami egyebek mellett abban is megnyilvánult, hogy palládiumból hadúrnővé vált: már nemcsak a császári seregek zászlóin szerepelt alakja, hanem II. Ferdinánd egyik levelében egyesen Generalissimájának nevezte őt.6 0 A császár következő mariazelli zarándoklatára 1621. június 21-én került sor, azon a napon, amelyen Prágában a 27 protestáns felkelőt kivégezték. A kegyhely 17. századi krónikása szerint a császár a kegyszobor előtt térdelve a következőket mondta az apátnak: „Kedves prelátusom, e szent helyet mindig is szerettem és tiszteltem, nemcsak számtalan bámulatos csodája miatt, hanem elsősorban azon ereje miatt, amely erről a szent helyről ered... Ma a prágai urak [t. i. a felkelőkl siralmas napnak néznek elébe; kegyetlenül bár, de engednem kellett, hogy megtörténjen, aminek meg kellett történnie, és főleg ez az oka a szent Cellbe való zarándoklásomnak. így talán imámmal segíthetek azoknak, akiket egyébként nem kímélhetek. Ha már nem kegyelmezhetek meg nekik, legalább Megváltónk példájára imádkozom ellenségeimért, hogy boldogan haljanak meg."61 Bár a beszámoló hitelessége némileg kétséges, a prágai kivégzés és a celli zarándoklat időbeli egybeesése bizonyosan tudatos választás eredménye volt, amellyel a császár nemcsak saját lelkén könnyített, hanem Mariazell szimbolikus jelentőségét és saját politikai tevékenységében betöltött szerepét is kifejezésre juttatta. Ekkor II. Ferdinándot a két hónappal korábban Bécsbe érkezett Carlo Carafa pápai nuncius is elkísérte a kegyhelyre, amiről emlékirataiban is megemlékezik, sőt arról is beszámol, hogy ekkor a császár megújította azt a korábban Loretóban tett fogadalmát, miszerint országait megszabadítja a protestánsoktól.62 Míg az eskü annak ide-59 Sternegger, B.: Sechstes Jahr-Hundert i. m. 232. 60 Lamormaini, W.: Ferdinandi II. i. m. 61. idézi a császár levelét, amely szerint „Gratias et victorias acceperim de manu Dei per intercessionem Sanctissimae eius Matris, Generalissimae meae". L. még: Coreth, A.: Pietas Austriaca i. m. 54. 61 Gerhard Petscaheer. Benedicta Virgo Cellensis. Graz 1678. 54.; Sternegger, B.\ Sechstes Jahr-Hundert i. m. 86-87., 279. 62 Carlo Carafa: Commentaria de Germania sacra restaurata. Egmond 1639. 103.
