Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: A prágai nunciatúra tervezetei a trienti katolicizmus magyarországi terjesztésére a 16-17. század fordulóján
A PRÁGAI NUNCIATÚRA TERVEZETEI ... A 16-17. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1167 ne elegendő. A nuncius közülük ötvenet küldött volna a királyságba, ugyanennyit pedig a hódoltságba. Felső-Magyarország „fővárosára", Kassára éppen a török területek és Erdély megközelíthetősége miatt esett Speciano választása. Szerinte a Dunántúlon, például Sopronban elsősorban Bécs közelsége miatt nem sok értelme lenne egy ilyen vállalkozásnak. A hódoltsági pasztoráció támogatására — ahol egy évtizeddel korábban pápai vizitátor mérte fel a tennivalókat7 — elengedhetetlennek tartotta azt is, hogy a püspökök az onnan érkező papjelölteket a kellő fakultás birtokában extra tempóra felszentelhessék, mert a — vélhetően az egyegy idősebb pap mellett a legszükségesebb ismereteket megszerző — jelöltek képtelenek kizárólag az előírt (kántorböjti) időben a királyságba utazni.8 A szentszéki diplomata az új intézmény felállításának létjogosultsága mellet azzal érvelt még, hogy a római Német-Magyar Kollégium tucatnyi helye sohasem lesz kihasználható, mivel a magyarok úgymond nem nagyon szeretnek külföldre utazni. A nuncius a két alapvető pillérre (egy biztos kormányzati háttérre és kellő számú, megfelelően képzett alsópapságra) támaszkodó katolikus megújulás irányítását ugyancsak kettős formában képzelte el. Egyrészt meghatározó szerepet szánt a kinevezendő új esztergomi érseknek. Véleménye szerint az ő világi és egyházi jogosítványai kellő védelmet jelentenének a katolikusok számára a protestánsokkal szemben — például meg tudná akadályozni a prédikátorok működését a városokban —, és alkalmasak lennének a klérus reformálása szempontjából elengedhetetlen zsinatok összehívására. A prímás régi hagyományon alapuló joga pedig, hogy személyi javaslatokat tehet az uralkodónak a püspökségek és más egyházi javadalmak betöltésére, alkalmas lenne a királysági katolikus hierarchia összetételének régóta kívánatos megváltoztatására. Másrészt, biztos ami biztos, hangot adott azon meggyőződésének, hogy „mivel a klérus soraiban bár sok jó és példás életű ember található, mégis végtelen a romlott életűek száma, s mindenek felett az istentiszteletet nem a kötelező tisztelettel végzik, és a régi szent előírásokat sok helyen részben vagy teljesen figyelmen kívül hagyják, jó lenne egy apostoli vizitátor küldése, aki megreformálná mindazt, amit szükségesnek tart, noha mindezen fontos dolgokban nagy odafigyeléssel és kíméletesen járhat csak el. Ha az uralkodó beleegyezését adja, az ország nem tud majd kitérni e vizitáció elől."9 7 S ahol már a 16-17. század fordulóján Erdélyhez hasonlóan — szintén a királysági hierarchia korlátozott mozgástere miatt — önálló római aktivitást figyelhetünk meg. Tóth István György Raguzai Bonifác, a hódoltság első pápai vizitátora (1581-1582). Történelmi Szemle 39. (1997) 447-472.; Molnár A: Katolikus missziók i. m. 121-160. 8 Leginkább a hódoltságban élőkre hivatkozott, mondván, már többször is üres kézzel kellett visszaküldenie az onnan érkező kérelmezőket. A nuncius támogatta Kutassy kérését, ám annak teljesítését Róma először elutasította. A felhatalmazások megadására végül — az esztergomi adminisztrátoréival egyetemben — azzal a feltétellel került sor, hogy fél éven belül meg kell szerezniük az egyházmegyéjük kormányzását kánonjogilag törvényesítő bullákat. Speciano a feltétel teljesítése érdekében nem mulasztotta el felhívni az Államtitkárság figyelmét az illetékfizetési kedvezmények fontosságára, mondván „ez az ország és lakói nem afféle népek, akik akaródznának fizetni" („questi non sono paese, né genti, che vogliono pagare denari..."). La nunziatura di Praga i. m. III. Nr. 30., 79., 110. 9 Bár miként a reformpápaság, úgy Speciano is alapvetően a királyságbeli episzkopátusra kívánt építeni, ennek alkalmasságával kapcsolatban többször is merültek fel kételyek. Itt-ott a magyar püspökök megítélésnek radikalizálódása már ekkor felfedezhető. Az Államtitkárság például 1593
