Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1155 ún. protonemzeti diskurzusát.14 6 E kutatás számára a polemikus szövegek kulcsfontosságú és kivételesen érdekes források, mert ezek éppen az eltérő vallási tradíciókból fakadó nézetek és diskurzusok konfliktusát rögzítik. Mindezek alapján vélem úgy, hogy a Habsburg Monarchia és vele együtt Magyarország történelmében is meghatározó szerepet játszó ortodox nemzetiségek identitásának egyik igen fontos, ha nem a legfontosabb szegmense marad számunkra rejtve mindaddig, amíg az évszázadok során általuk létrehozott és olvasott hitvédő szövegeket feltáratlanul és feldolgozatlanul figyelmen kívül hagyjuk. FÜGGELÉK A Szapolyai-Gavriil-féle levelezés fordításakor mind a négy említett forráspublikációt figyelembe vettem, amely a szakirodalom által ismert hat kéziratból ötnek tartalmazza a kiadását. Sajnálatos módon a legkorábbi, 1546-ra datált, és a szöveg új, kritikai kiadása szempontjából kulcsfontosságú, kiadatlan kézirat számomra egyelőre elérhetetlennek bizonyult. A fordítás alapjául így a kijevi Zlatoverh-Mihajlovszkij-kolostor 16. század végi kézirata szolgál, amelyet Daskevics közölt 1901-ben.14 7 Daskevics egyébként valójában Petrusevics 17. századi, meglehetősen romlott kéziratát adta ki, a kijevi kézirat szövegváltozatát csak lábjegyzetben hozza. Mivel a többi szövegkiadás (így a szerbek is) ezt a változatot erősítették meg, ezért ezt az egyébként legkorábbi kiadott kéziratot tettem most következő fordításom alapjává. A 17. századi Petrusevics-féle kézirattól eltekintve, amelyben jelentősebb kihagyások és szövegeltérések vannak, a többi kézirat nem tartalmazott olyan jelentős eltérést, amelyet egy magyar fordításban érdemes lenne jelezni. A szöveget a leglényegesebbnek ítélt tartalmi kommentárral láttam el. I. (Szapolyai) János magyar király második levele logofetjén keresztül az áthoszi Szent Hegy protoszának'4 8 és egész közösségének,14 9 amelyben beszél hitéről, törvényéről, Luther tanításáról, és arra kéri őket, hogy levélben válaszoljanak az isteni írások alapján, hogy a kánonokkal ellentétes-e a tanítása. Nagyméltóságú, kegyelemmel megszentelődött és ékes, Isten kegyelméből a szerzetesi rendre kiválasztott Gavriilnak, az áthoszi Szent Hegy protoszának, Istentől kiválasztott atyának és úrnak, aki az isteni írásokat és az atyák hagyo-146 M. V Dmitrijev: Problematyika isszledovatyelszkogo projekta «Confessiones et nationes». Konfesszionalnije tragyiciji i protonacionalnije gyiszkurszi v isztorii Jevropi. In: Religioznije i etnyicseszkije tragyicii v formirovanyii nacionalnih igyentyicsnosztyej v Jevrope. Szrednyije veka -Novoje vremja. Red. M. V Dmitrijev. Moszkva 2008. 15-42. Vö. még a kötet további tanulmányait, pl. M. V Dmitrijev. Konfesszionalnij faktor v formirovanyii predsztavlenyij o „russzkom" v kulture Moszkovszkoj Ruszi. In: uo. 218-240., Oleg Nyemenszkij: Russzkaja igyentyicsnoszty v Recsi Poszpolitoj v koncé XVI - perv. pol. XVII veka (po matyerialam polemicseszkoj lityeraturi). In: uo. 180-204. 147 Daskevics, I.: Ogyin iz pamjatnyikov i. m. 179-201. 148 A protosz az áthoszi szerzetesi köztársaság évente megválasztott elöljárója, aki Kariében székel. 149 A szent közösség (iera kinotisz) az áthoszi szerzetesi köztársaságot irányító testület.
