Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1144 KRIZA ÁGNES Igor Danyilevszkij 2004-ben megjelent monográfiája kifejezetten a középkori orosz történeti szövegek értelmezésének metodológiai kérdéseit járja körül, a Régmúlt idők krónikáját állítva vizsgálata középpontjába.10 2 Danyilevszkij abból a gyakran akár hibás interpretációhoz is vezető problémából indul ki, hogy a rendkívül egyszerűen, szinte gyermekien megfogalmazott szövegek könnyen becsapják a kutatót, aki elhiszi a szerzőnek azt, amit az — igaz, írói toposzként — önmagáról ír, vagyis, hogy egy egyszerű és műveletlen szerzetessel és annak „primitív" írásával van dolga. Ám a tüzetesebb vizsgálat kideríti, hogy szó sincs erről. A szövegek — írja Danyilevszkij — „túlnyomórészt többsíkú szemantikai elv szerint épülnek fel. A szöveg szószerinti értelme szimbolikus, allegorikus és etikai jelentéssel egészül ki, amely közvetlen és közvetett, többségében szakrális szövegekből vett idézeteken, illetve képeken alapul."103 Danyilevszkij metodológiai kutakodásai eredményeként e szövegek értelmezésére négylépcsős vizsgálati módszert javasol, amely a hagyományos textológiai és forráskritikai kutatásokon túl a szöveg idézeteinek és képeinek feltárását, ezek eredetének kutatását, illetve elemzését jelenti.10 4 Dadogó Péter alakjának és történeteinek megfejtésére alighanem pontosan ilyen széleskörű filológiai kutatásra lenne szükség. Mivel azonban ez messze meghaladná e tanulmány kereteit, csak címszavakban igyekszem utalni néhány értelmezési lehetőségre, amely talán jelzi, miért is jelenhetett meg ez a történet akár a Régmúlt idők krónikájában, akár Gavriil Szapolyai Jánoshoz írott levelében. 1) Amint erre már a 19. századi kutatók, Popov és Pavlov is felfigyeltek, Dadogó Péter szimbolikus személy, Szent Péter apostol „elvont ellentéte", „antitípusa", akinek az alakja talán azért is születhetett meg, mert a római „eltévelyedést" pontosan nem lehetett egyetlen konkrét személyhez kötni.105 A Szent Péter-párhuzamot a Beszéd a német tévelygésről című szöveg ki is mondja, amikor ezt írja, „a latinok Dadogó Péterben, és nem Szent Péterben hisznek". 2) Dadogó Péter neve — függetlenül attól, hogy mennyire van köze az 5. századi eretnekhez — beszélő név. Szent Péter ellentétpárja ugyanazért lett „Dadogó", amiért az egyik legtekintélyesebb egyházatya, Aranyszájú Szent János „Aranyszájú": míg az utóbbi az igaz hit, az Isten Ige hirdetője, addig Dadogó Péter eretnekségek terjesztője. 3) A paráznaság mind erkölcsi, mind pedig— és itt ez a döntő — teológiai értelemben az eltévelyedés szinonimája.10 6 4) A szakáll a Krisztushoz való hasonlatosság szimbóluma, a szakáll és a bajusz elvesztése az isteni hasonlatosság elvesztésének, a bűnnek a jele. 5) Az öltözetnek, különösen az uralkodói, méginkább pedig a papi öltözetnek bonyolult szimbolikája alakult ki a középkorban - az öltözet megváltozása tehát egyszersmind a dogmatikai tanítás megváltozására utal (ez a motívum a Gavriil-féle szövegben egyébként nem szerepel). 6) A csalás a galambbal ugyancsak allegória: a Krisz-102 I. N. Danyileszkij: Poveszty vremennih let: Germenyevtyicseszkije osznovi isztocsnyikovegyenyija letopisznih tyeksztov. Moszkva 2004. 103 Uo. 272. 104 Uo. 62-75, 271. 105 Popov A.\ Isztoriko-lityeraturnij obzor i. m. 21.; Pavlov, A.: Krityicseszkije opiti i. m. 15-16. 106 Például az ószövetségi Hóseás könyvének paráznája az eltévelyedett, bálványimádó Izráelt szimbolizálja.
