Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1138 KRIZA ÁGNES gatra és nézz keletre! Kutass mindenütt a földön, a Brit-szigeteken, keresd fel a világ legvégső szegletét, s azt találod, hogy a zsidó és a hellén bölcselkedés elnémult, Krisztusét hirdetik mindenütt, abban hisznek, azt terjesztik."71 Bár napjainkban már egyre több tanulmány születik a Jeruzsálem-tematikának a 16-17. századi keleti szláv polemikus irodalomban kibontakozó fejlődéséről, amelyeknek középpontjában rendszerint a rendkívül nagyhatású Kijev — Új Jeruzsálem, illetve Moszkva — Új Jeruzsálem elméletek kialakulásának és fontosabb irodalmi állomásainak elemzése áll,7 2 közel sem állítható, hogy a kérdés véglegesen tisztázott lenne. Talán az egyik legérdekesebb, mind ez ideig megválaszolatlan probléma, hogy a tradicionális zsidó-ellenes érvelés miként épült be nem csak az eretnek-, hanem a latin-ellenes polémiába is. Azt azonban az eddigiek alapján is kijelenthetjük, hogy a Jeruzsálem-tematika 16-17. századi felvirágzását és új tartalommal való gazdagodását a szláv és különösen a kijevi irodalomban elsősorban a Róma-ellenes polémia inspirálta.7 3 Gavriil levele ennek a folyamatnak az egyik kiindulási pontját jelenti. Történeti elbeszélés a latinok elszakadásáról Az ezt követő történeti elbeszélés egyik visszatérő eleme a latin-ellenes szövegeknek, amelyek rövidebb vagy hosszabb formában kitérnek Róma elszakadásának ismertetésére, mely elbeszélések azonban önálló formában is fennmaradtak szláv gyűjteményekben.7 4 Az egyes történeti elbeszélések alapkoncepciója, hogy bár Róma részt vett a hét egyetemes zsinaton (némelyik szöveg tételesen fel is sorolja a hét egyetemes zsinatot, illetve az általuk elítélt eretnekségeket), azoknak határozatait elfogadta, ezt követően azonban eretnekségbe esett, hitvallásába bevette a Filioquét, kovásztalan kenyérrel (ostyával) kezdte végezni a liturgiát, szombaton kezdett böjtölni stb. Ennek lett következménye Róma elszakadása az egyetemes egyháztól, illetve ez vezetett további „tévelygésekhez". A történeti elbeszélések szereplői változóak, attól függően, hogy kihez kötik az elszakadást, illetve melyik ókeresztény eretnek tanításával azonosítják a római tanokat. Ilyenformán egyik gyakori szereplő Nagy Károly, aki hataloméhsége folytán gyűjtötte maga köré az eretnekeket, vagy magukat a negyedik századi tévtanítókat, Apollinarioszt, Makedonioszt vagy követőiket. Persze a középkori szerzők számára ebben az esetben sem a kronológiai hűség a fontos, hanem a teológiai mondanivaló. A megtestesült Krisztus emberi lelkét tagadó Apollinarisz a kovász-polémia, a Szentlélek alacsonyabb rendűségét valló Makedoniosz a Filioque-kérdés miatt jelent meg ezekben az elbeszélésekben.7 5 A hitehagyó pápák személye is változó, leggyakrabban Formosus pápához (891-896) kötik 71 Prohorou, G. M.: «Sztyazanyija» sz iugyejami i. m. 182. 72 Oparina, T. A.: Ivan Naszedka i. m. 87-101. Vö. még (további szakirodalommal): D. Rowland.-. Moscow - The Third Rome or the New Israel? Russian Review 55. (1996) 591-614.; Natalja Jaltovenko: Szimvol «Bogohranyimogo grada» u kijivszkij propagandi 1620-1640-h rokiv. Mldiaevalia Ucrainica: mentalniszty ta isztorija igyej 4. (1995) 52-75.; N. I. Jefimov. Rusz-Novij Izrail. Tyeokratyicseszkaja igyeologija szvojezemnogo pravoszlavija v do-petrovszkoj piszmennosztyi. Kazany 1912. 73 Oparina, T. A.: Ivan Naszedka i. m. 87. 74 Popov A.: Isztoriko-lityeraturnij obzor i. m. 122-190.; Pavlov, A.-. Krityicseszkije opiti i. m. 67-81; Zema, V E.: Vizija rozkolu i. m. 75 Apolinarisszal és Makedoniosszal kapcsolatban 1. még a Függelékben közölt szöveg kommentárját.
