Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1133 hogy a kérdéses Történet Gavriil levelének egy később önállósult része,4 6 addig Voznyak ezt vitatja, és úgy véli, a dolog fordítva áll, Gavriil leveléhez a későbbi másolók illesztették hozzá a Történetet, és alkottak a két szövegből egyet. Voznyak azonban nem ismerte az 1558. évi áthoszi szerb kéziratot, amelynek már szerves része volt a Róma-ellenes rész, ám a Zsirovickij-kolostor igen korai, 1546-ra datált kéziratának létezése sem Voznyak álláspontját erősíti. A lényeg azonban az, hogy maga a levél logikája is ellentmond Voznyak vélekedésének, a levélnek ugyanis éppen Róma elutasítása a legfontosabb eleme. Fontos ezzel összefüggésben az is, hogy Gavriilnak a lélek halál utáni sorsára vonatkozó érvelése, amely a levél teológiai részének vezérfonalát jelenti, ugyancsak jól érzékelhető katolikus-ellenes polémiát tartalmaz, anélkül azonban, hogy a szerző konkrétan utalna a katolikus tisztítótűz (purgatórium)tanra. Kimutatható ez például a hitetlen (megkereszteletlen pogány) halottakért mondandó imádság hangsúlyozásában, amelynek megítélésében eltér az ortodox és a katolikus teológiai álláspont. Míg a katolikusok szerint a purgatóriumban a holt lelkek csupán a bocsánatos bűneiktől tisztulhatnak meg, így a megkereszteletlenek számára nincs út a mennyországba, addig az ortodoxok ilyenféle megkötéseket nem ismernek. Sőt, azok a legendák, amelyek arról tudósítanak, hogy a szentek imáikkal halott pogányokat mentettek meg a kárhozattól, a firenze-ferrarai zsinaton az ortodoxok purgatórium-ellenes érvelésének egyik alapját jelentették. Az ortodox álláspontot képviselő Markosz Eugenikosz (Efezusi Márk) ezért hivatkozik a Trajanus császárt imáival megmentő Dialógus (Nagy) Szent Gergely pápa legendájára, illetve a halott pogány leányt (Phalkonillát) a kárhozattól imáival megszabadító Teklára.4 7 Bár pont ebben az esetben Gavriil megnevezi a forrásait (Nyikon Csernogorec [Fekete-hegyi Nikon], 11. századi bizánci jogtudós gyűjteményes művének szláv változatát, a Pandektit, valamint a 14. századtól kezdve elsősorban az orosz irodalomban elterjedt gyűjteményt, a Zlataja Cepet említi4 8 ), aligha lehet kérdés, hogy Gavriil miért tartja fontosnak kiemelni ugyanezt a két történetet. Ami Gavriil Róma-ellenes traktátusát illeti, a levélnek ez a fele négy részből áll: 1) Jeruzsálem, az egyházak anyja-elmélet védelme; 2) történeti elbeszélés a latinok elszakadásáról; 3) elbeszélés Dadogó Péter pápáról; 4) elbeszélés a nőpápáról. Az alábbiakban ezeket követjük nyomon. Jeruzsálem, az egyházak anyja Gavriil katolikusokkal szembeni polémiáját a pápai primátus tagadásával kezdi. Elvontabb ekkléziológiai érvek helyett azonban a Róma, az egyházak any/a-elmélet jogosságát vitatja. Bár a téma nem feldolgozott, úgy tűnik, hogy az elmélet az ókeresztény teológia Mater Ecclesia/Egyház Anya elképzelésében adása: M. Voznyak: Ukrajinszkij protipapszkij pamflet XVI v. «Isztorija o jegyinom pape Rimszkom ». In: Zapiszki Naukovogo tovarisztva im. Sevcsenka 1913. 251-268. 46 Petrov, N. /.: Zapadnorusszkije i. m. 182. 47 Oratio prima de igne purgatorio, 3. L. Petit: Documents relatifs au concile de Florence. Patrologia Orientális 15. (1920) 39-60, itt 43.; Jeffrey A. Trumbower: Rescue for the Dead: The Posthumous Salvation of Non-Christians in Early Christianity. Oxford 2001. 141-153. 48 Ezekről a gyűjteményekről 1. a levelezés fordításához írt magyarázatokat.
