Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1128 KRIZA ÁGNES Összegzésképpen elmondható, hogy a levelezés Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János viszályának, illetve Szapolyai 1529. évi pápai kiátkozásának kontextusába illeszkedik. A pápa által kiközösített János király a reformáció sodrában, illetve a török fenyegetés árnyékában fordult az ortodoxokhoz. Pontosabban az ebben az időben a függetlensége miatt politikai szempontból is egyre nagyobb súllyal bíró, egyszersmind szláv kolostorai révén szláv kulturális és egyházi központnak is számító áthoszi szerzetesi köztársaság vezetőjéhez, Gavriil protoszhoz. Megkeresése azonban éles elutasításba ütközött. Szapolyai közeledése az ortodoxiához így csupán egy sikertelen és következmények nélküli epizód maradt. Meg kell azonban jegyezni, hogy Szapolyai lépése a korban közel sem volt elszigetelt, példa és párhuzam nélküli vállalkozás. Maga az unió gondolata nagyon aktuális és sokakat foglalkoztató kérdés volt a 16. század első felében, amit mindenekelőtt a török fenyegetés motivált, illetve az a tény, hogy az ortodox államok sorra veszítették el a függetlenségüket. Nagyon érdekes, hogy a dinamikusan fejlődő, egyszersmind csakhamar egyetlen független ortodox államban, a távoli Orosz Birodalom fővárosában, Moszkvában is rendkívül élesen vetődött fol az unió problémája. Az 1510-1520-as években a német Nicolaus Bülow uniós érveivel a moszkvai világiakat igyekezett meggyőzni, és asztrológiai jóslataival támasztotta alá az unió szükségességét, amely szerinte előfeltétele a törökök kiűzésének. A csillagok állásából azt jövendölte, hogy még I. Miksa német-római császár (1493-1519) vagy utóda alatt „a törököket mindenütt kiirtják... a Szent Sophia egyháza pedig visszanyeri hatalmát... és új átalakulás lesz, új törvény, új királyság és tiszta együttélés lesz miként a papok, úgy a nép között is... és akkor az Egyház felnő az örök szeretetben, s mindez az Úr 1576. esztendejéig be fog következni".30 A Szent Sophia, vagyis a konstantinápolyi Hagia Sophia-templom hatalmának visszanyeréséről szóló jóslat — amint erre az orosz kutató, Szinyicina is rámutatott — egyszerre vonatkozik Bizánc felszabadítására, de egyszerre jelenti az „új' egyházi „átalakulást" is, az 1439-ben az ortodoxok és a katolikusok között megkötött és a Hagia Sophiában 1452-ben kihirdetett firenzei unió megvalósulását. Bár az oroszok és latinok uniójának Bülow önálló értekezést is szentelt,31 munkája nem maradt fenn, nézeteit így csupán ellenfeleinek töredékes és nyilván torz elmondásai alapján ismerjük: „egy az egyházunk a tiétekkel — idézi Bülowt egy ismeretlen szerző —, egy test vagyunk Krisztusban, egy lélek és egy szellem, egy a reménységünk, ugyanazt az Urat imádjuk, ugyanazt a hitet valljuk, ugyanabban a keresztségben részesültünk, ugyanazt az egyházat tiszteljük, az egy Urat és Istent egyformán mindenek kezdetének és végének nevezzük."3 2 30 Bülow jóslatát Makszim Grek idézi. Pervoje poszlanyije F. I. Karpovu protyiv predszkazatyelnoj asztrologii. (Első Karpovhoz intézett beszéd a csillagjóslás ellen). Prepodobnij Makszim Grek: Szocsinyenyija. I. Red. N. V. Szinyicina. Moszkva 2008. 268-269.; N. V. Szinyicina: Tretyij Rim. Isztoki i evoljucija russzkoj szrednyevekovoj koncepcii (XV-XVI w.). Moszkva 1998. 178. 31 Ezt Makszim Greknek erre az értekezésre válaszul írt művéből ismerjük: Vitázó beszéd Nyikolaj Bülow müve: «Az oroszok és a latinok egyesülésérőle» ellen (Polemicseszkoje szlovo protyiv szocsinyenyija Nyikolaja Buleva o «szojegyinyenyii ruszom i latyinom») Makszim Grek: Szocsinyenyija i. m. 32 Bülow szavait egy ismeretlen szerző Vasszian, rosztovi érsekhez 1515 körül írt terjedelmes katolikus-ellenes polémiát tartalmazó, mind ez ideig kiadatlan levele idézi. A szöveg a megtévesztő
