Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1126 KRIZA ÁGNES pán logofetet. Ezért amit mond kegyelmeteknek, azt higgyék el neki, hogy az mind a mi igaz beszédünk..."1 6 Bár a levél nem tér ki konkrétan arra, illetve a szöveg alapján nem rekonstruálható pontosan, hogy mit is értenek a felek a keresztények „egy gondolatban és egy hitben" való „egyesülése" alatt, egyszerűen politikai összefogást, vagy a vallási egység konkrét gondolata is megfogalmazódik, mindazonáltal kézenfekvőnek tűnik a párhuzam a Lackó által leírtakkal („hogyha Isten megadja, egyesüljünk, hogy egy hit legyen, egy nyáj, egyetlen pásztor - Krisztus, ahogy kezdetben volt". Hozzá kell tenni persze, hogy Lackó megfogalmazása is inkább homályos szándékot, mintsem valamiféle kikristályosodott uniós tervet takar). Az mindenesetre tény, hogy az ortodox vajda beavatkozik a Szapolyai és a szebeniek között fennálló konfliktusba (Ferdinánddal szemben és Szapolyai javára), az erdélyi protestanizmus egyik bölcsőjének számító városnak írt levelében pedig hitbéli egységről és összefogásról beszél, és teszi mindezt a török veszedelemre hivatkozva. Pontosan ezek a legalapvetőbb motívumai Szapolyai levelének is.1 7 Mielőtt azonban a kérdést tovább elemeznénk, szükséges a levelezés két szerzőjének, Gavriil protosznak és „Lackó ot Mocesti "-nek az azonosítása. Előbbi nem nehéz feladat, Gavriil protosz ismert alakja az ortodox egyháztörténetnek, mindenekelőtt az irodalomtörténetnek.1 8 A minden bizonnyal szerb Gavriil többször is volt a szerzetesi köztársaság elöljárója, protosza,1 9 valamint ismert író és fordító. Fő műve Szt. Nifon konstantinápolyi patriarcha,20 a havasalföldi egyház 15-16. század fordulóján élt szervezőjének életrajza, amelyet Neagoe Basarab (1512-1521) fejedelem megrendelésére készített, megírására Athoszról Havasalföldre, Curtea de Arge§be utazott.2 1 Ezenkívül több görögből készült szláv nyelvű fordítása is fennmaradt, többségében liturgikus szövegek.2 2 16 Stoica Nicolaescu: Documente slavo-române eu privire la relatiile Tarii Románesti si Moldavei cu Ardealul in sec XV si XVI. Bucuresti 1905. 65-67. Vö. Elekes Lajos: A magyar-román viszony a Hunyadiak korában. In: Mátyás király emlékkönyv. I—II. Szerk. Lukinich Imre. Bp. 1940.1. 204. 17 A havasalföldi vajda levele alapján egyébként az is elképzelhető, hogy Szapolyai áthosziakhoz írt levele nem elszigetelt próbálkozás volt, hanem egy nagyobb ívű diplomáciai vállalkozás része. Tekintetbe véve, hogy 1534-ben Radu már egy idője hatalomra került, illetve, hogy levelében múlt időben beszél a János királlyal való szóbeli egyeztetésről, akár az sem kizárt, hogy az áthosziakhoz írt levél a havasalföldi vajdával való egyeztetések nyomán fogalmazódott meg. 18 Radojicic, Dj. Sp.: Drugo „Poslanie" i. m. 167-169.; Uő: Luther im altserbischen Schrifttum i. m. 280.; Uő: Dva primera Ruvarceve taenosti. In: Spomenica Ilarionu Ruvarcu. Novi Sad 1955. 125-126.; Vladimir Mosin: Svetogorski protat. Starine 43. (1954) 94-95.; M. N. Tyihomirov: Isztoricseszkije szvjazi russzkogo naroda sz juzsnimi szlavjanami sz drevnyejsih vremjon do polovini XVII veka. In: Szlavjanszkij szbornyik. Moszkva 1947. 193.; N M. Popescu: Nifon II, Patriarhul Constantinopolului. Analele Academiei Romane. Memoriile Sectiunii Istorice 26. (1914) 748-754.; P A. Szirku: Ocserki iz isztorii lityeraturnih sznosenyij bolgár i szerbov v XV-XVI w. Szankt-Petyerburg 1901. CCLI-CCLII. 19 A fennmaradt források szerint háromszor, 1515/16 - kb. 1520 között, 1525 - kb. 1528 között és 1533/34 körül. Nevét mint a Keresztelő Szt. János kápolna falfestményeinek és ikonoknak megrendelőjét Karié Protaton főtemplomának több feliratata is megőrizte. Gabriel Millet - Jules Pargoire - Louis Petit: Recueil des inscriptions chrétiennes de l'Áthos. Paris 1904. 3, 11. 20 II. Nifon konstantinápolyi patriarcha (1486-1488, 1497-1498, 1502). 21 Popescu, N. M.: Nifon II. i. m. 748-754.; Szirku, P.A.: Ocserki iz isztorii i. m. CCLI-CCLII. 22 Radojicic, Dj. Sp.: Drugo „Poslanie" i. m. 167-169. (további irodalommal)
