Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1124 KRIZA ÁGNES gyis a szerző egy uniós zsinat tervét vázolja fel az áthoszi szerzetesek előtt, ami nyilvánvalóan túlmutatott a protestantizmus elleni teológiai polémián. Az áthoszi szerzetesek elöljárójának, Gavriil protosznak a válasza két részre oszlik. Az első részben tételesen sorra veszi a felvetett kérdéseket, amelyekre jól látható koncepció szerint reagál, miközben Luthert „hitét tekintve zsidónak vagy töröknek" nevezi, akinek tanításai „távol állnak az ortodox hittől". Gavriil protestáns-ellenes érvelése az első ismert és fennmaradt, még Luther életében keletkezett ortodox reakció a protestantizmusra, amely önmagában jelentős, ugyanakkor az ortodox-protestáns viszonyt kutató nemzetközi szakirodalom által többnyire figyelmen kívül hagyott tény.8 Nem kevésbé érdekes a válasz második része, amely ahelyett, hogy a zsinat tervére válaszolna, egy hosszadalmas Róma-ellenes polémiát tartalmaz, a pápai primátus kérdését állítva középpontba. A szöveg kutatói egységesen hitelesnek ismerik el a levelezést. Legfőbb érvet a szöveg nagyon korai kéziratai szolgáltatják. A Zsirovickij-kolostor kéziratát 1546-ra, tehát a levelezésnél alig tizenkét esztendővel későbbre datálják,9 de a szöveg másik, 16. századi, áthoszi eredetű, a szerb Hilandari-kolostorból származó kézirata is mindössze negyed évszázaddal a levelezés után, 1558-ban keletkezett. A levelezés továbbá jól beilleszthető Szapolyai Jánosnak Habsburg Ferdinánddal a magyar trónért folytatott küzdelmének eseményeibe. A levelezés történelmi hátterével legbehatóbban Daskevics foglalkozott, aki kiemelte Szapolyai 1529. évi, VII. Kelemen pápa (1523-1534) általi kiátkozását, mint legfőbb indítékot a levél megírására.1 0 VII. Kelemen a Ferdinánddal folytatott viszály folyományaként, Szapolyainak a törökökkel kötött szövetségére (1528) hivatkozva átkozta ki a magyar királyt.1 1 Daskevics szerint Szapolyainak az ortodoxiához fordulása azt jelzi, hogy egyrészt országa nagyszámú ortodox vallású lakosságára támaszkodva a magyar király a reformáció okozta belső vallási meg-8 Néhány közülük (további hivatkozásokkal): The Reformation in Eastern and Central Europe. Ed. Karin Maag. Aldershot 1997.; Antanas Musteikis: The reformation in Lithuania: religious fluctuations in the sixteenth century. Boulder 1988.; Dorothea Wendenbourg: Reformation und Orthodoxie (Der ökumenische Briefwechsel zwischen der Leitung der Würtembergischen Kirche und Patriarch Jeremias II von Konstantinopel 1573-1581). Göttingen 1986.; Oskar Wagner: Reformation und Orthodoxie in Ostmitteleuropa im 16. Jahrhundert. Zeitschrift für Ostforschung 35. (1986) 18-61.; L. Müller: Die Kritik des Protestantismus in der russischen Theologie vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. Wiesbaden 1951. Részletesebb ismertetés nélkül hivatkoznak a levelezésre: VI. Ljubascsenko: Isztorija protesztantizmu v Ukrainyi: Kursz lekcij. Lviv 1995.; M. V. Dmitrijev: Pravoszlavije i reformacija. Reformacionnije dvizsenyija v vosztocsnoszlavjanszkih zemljah Recsi Poszpolitoj vo vtoroj polovinye XVI v. Moszkva 1990. 44., 61. 9 Bár a kéziratban szereplő 1546. évi dátum szerintem egyelőre csupán terminus post quemként kezelendő, az évszám ugyanis csupán egy konkrét szöveg vonatkozásában, egy az áthoszi Xeropotamu-kolostoiTÖl szóló elbeszélés címében szerepel. Eszerint a mű 1546-ban került a Szupraszlszkij-kolostorba, ahol azt „még ugyanabban az évben belemásolták ebbe a könyvbe". (Pokrouszkij, F. /.: Poszlanyije Vaszilija i. m. 86.). Tisztázandó kérdés, hogy vonatkoztatható-e ez a dátum a fennmaradt gyűjtemény egészére. 10 Daskevics, 1.: Ogyin iz pamjatnyikov i. m. 182. 11 A történelmi háttérhez: Szakály Ferenc. Vesztőhely az út porában: Gritti Magyarországon 1529-1534. Bp. 1986.; Sinkovics István: Útkeresés Mohács után. Az ország három részre szakadása (1526-1541). In: Magyarország története tíz kötetben III/l. Magyarország története 1526-1686. Bp. 1985. 182-208.; Barta Gábor: Az Erdélyi Fejedelemség születése. Bp. 19842.; Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Szentszékkel. I—III. Bp. 1901-1903. III. 26-42. és Uő: János király és a római Szentszék. Századok 36. (1902) 696-715., 793-809., 895-911.
