Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (2. rész)
KÜZDELEM AZ ORSZÁGOS ÉS REGIONÁLIS HATALOMÉRT 1093 pozíciói is fokozatosan, majd a következő generációra már radikálisan megváltoztak. Esterházy Miklós már első házassága révén, a Felső-Magyarországon birtokokkal rendelkező Mágochy Ferenc özvegyének, szerdahelyi Dersffy Orsolyának kezével (1612) a lánzsér-lakompaki uradalmat megszerezve Sopron megye birtokosi elitjébe (nagyságrendben Nádasdy Pált követve) került. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-1621. évi királysági hadjárata idején — több meghatározó dunántúli főúrral (pl. Batthyány Ferenccel és Nádasdy Pállal) szemben — a következetesen Habsburg-hű Esterházy szolgálatai révén birtokosi pozícióját tovább erősítette, birtokainak centrumát pedig a Bécshez közeli Sopron megyében számottevően gyarapította. A gyorsan felkapaszkodott Esterházy 1622-ben a nikolsburgi békeszerződés értelmében a Bethlen számára átadott munkácsi uradalom helyett ekkor az ún. nyugat-magyarországi koronazálog-uradalmak közül zálogjogon Kismartont, és az 1626-ban az ország „testébe" visszavett fraknói grófságot kapta meg az uralkodótól.15 5 Esterházy birtokgyarapodásával párhuzamosan országos és helyi politikai jelentősége is nőtt, így az 1625. évi soproni országgyűlésen az ország első rendi méltóságává, nádorrá választották, 1626. január l-jétől Sopron vármegye főispánja lett. így a helyi hatalmi pozíciók már Nádasdy Pál életében alapvetően megváltoztak.15 6 A birtokosi helyzet megváltozását, a Nádasdy család Sopron megyei pozícióinak romlását — amely teljesen összhangban áll, sőt egyfajta tükörképe a família 17. század eleji, fentiekben részletezett országos és regionális hatalmi pozícióvesztésének — kitűnően érzékelteti az 1648. évi porta-összeírás is. Ezt az elcsatolt Habsburg-záloguradalmaknak az 1647. évi 71. törvénycikk értelmében végbevitt reinkorporációját (a borostyánkői, kőszegi, kismartoni és szarvkői uradalmak visszacsatolását) követően hajtották végre. A Vitnyédy István dikátor által elkészített forrás alapján Nádasdy III. Ferenc királyi udvarmester és Vas vármegye főispánja 153,25 adózó portával a Sopron megyei megadóztatott porták 20,7%-át bírta, míg a vármegye fiatal főispánja (1645-1652), Esterházy Miklós nádor fia (László) birtokában, illetve gyámság révén kezelésében összesen 245,75 porta, azaz a megyei portaszám 33%-a volt.157 Ezt az arányt 155 Péter Katalin: Esterházy Miklós. (Magyar História sorozat) Bp. 1985. 33-52., A nyugat-dunántúli Esterházy birtokok kiépítésére és településállományára: Fülöp, Eva: Angaben zur Besitzgeschichte des fürstlichen Zweiges der Familie Esterházy in der Feudalzeit. In: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten & Mäzene. Red. Jakob Perschy - Harald Prickler. (Burgenländische Forschungen Sonderbd. 16.) Eisenstadt 1995. 84-97.; Felix Tobler: Die Fürst Esterházyschen Herrschaften des burgenländisch-westungarischen Raumes und ihre Zugehörungen vom 17. bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts. (Supplement zu den Burgenländischen Heimatblättern) Eisenstadt 2005. 10-12., 15. 156 Vö. Hiller István-. Magyar nádorválasztás és európai politika. Az 1625. évi soproni országgyűlés nemzetközi diplomáciai vonatkozásai. Soproni Szemle 43. (1989: 1. sz.) 59-70. Az Esterházy család 17. században rögzült örökös soproni főispánságára: Tobler, F.: Die fürstliche Linie der Esterházy als Obergespane i. m., valamint vö. még újabban J. Újváry Zs. - Zimányi V.: Az alispánságtól a birodalmi hercegségig i. m. és Pálffy G.\ Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére i. m. 157 MOL E 158, Magyar Kamara Archívuma, Connumerationes Portarum, Comitatus Soproniensis 1648: 1589-1596.; Dominkovits Péter-. Gróf Esterházy László, Sopron vármegye főispánja. Századok 143. (2009: 4. sz.) 901-902.; Draskovich János nádor (1646-1649) Sopron vármegye rendjeihez írott levelében külön felhívta a figyelmet az országhoz visszakerülő uradalmak portaszámai-
