Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (2. rész)
1090 DOMINKOVITS PÉTER - PÁLFFY GÉZA tokrata özvegyként került.14 3 A volt magyarországi főhadparancsnok fia, I. Ferdinánd főkamarása, Pozsony vármegye ispánja és Pozsony város kapitánya, a diplomáciai feladatokat is ellátó magyar-, horvát- és szlavónországi, valamint alsó-ausztriai főhadparancsnok, II. Niklas Graf zu Salm und Neuburg (1500 k.-1550) felsőlendvai Széchy Margittal kötött házassága (1540) révén lépett egyértelműen a régió arisztokráciájába.144 Az indigena-birtokosok között birtokállományajelentősebb volt, mint Sopron megyében az Erasmus Teufel vagy a Weispriacher család kezén lévő domíniumok.145 Rajtuk kívül a Várday Pál, majd Szalaházy Tamás veszprémi püspökök vezető familiárisai sorából — I. Ferdinánd hatalmának stabilizálását segítve, a polgárháborús viszonyok közötti vagyonszerzési és mobilizációs lehetőségeket jól kihasználva — az 1540-es évekre egyértelműen a térség arisztokráciájába emelkedett még az 1534-től Zala vármegye ispáni tisztét is ellátó devecseri Choron András (tl551). A következő generációban családja nemcsak megerősítette, de bővítette is pozícióját: Choron Jánossal egy generációra még a nemzetek fölötti Habsburg-udvari elithez is kötődött.146 A 100 adózó portánál nagyobb földesurakat tekintve Nádasdy regionális birtokostársai között találjuk Sopron megyében Erasmus Teufel (150 adózó portás lánzséri uradalom), valamint Sopron város (114 adózó portás) uradalmát, ám ilyennek számított Vasban Erdődy I. Péter vépi és monyorókeréki domíniumaival (121 adózó porta), aki emellett a vizsgált térségben Zala megyében is 55 adózó portát bírt. Zalában pedig egy egyházi nagybirtokos, a veszprémi püspök rendelkezett 100 fölötti adózó portaszámmal (155 adózó porta).147 (Sajnos az ő familiárisaikról jelenleg nem sok információ áll a kutatás rendelkezésére.) A Nádasdy-birtokok már 1549-ben is érzékelt Sopron megyei koncentrációja a század második felében tovább nőtt: a fiatal Nádasdy II. Ferenc Szigetvár elvesztését követően, 1568-ban, a fenyegetett Kanizsa átadásával a borsmonostori ciszterci apátság birtokait szerezte meg a Magyar Kamarától.14 8 Sopron 143 Vö. Erdélyi Gabriella: Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése (Források a Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez). I. 1526-1532. (Lymbus kötetek 1.) Bp. 2005. 57., 163-165., 185-186. 144 Életútjára: Pálffy Géza - Perger, Richard: A magyarországi török háborúk résztvevőinek síremlékei Bécsben (XVI-XVII. század). Fons 5. (1998: 2. sz.) 241-242. 145 Maksay F. : Magyarország birtokviszonyai i. m. 678-679. A két személyre újabban 1. Bariska István: A Szent Koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország 1447-1647. (Archívum Comitatus Castriferrei 2. Kismonográfiák alsorozat). Szombathely 2007. 35-50., 55-60., 78-80. 146 Pályaívére és birtokszerzésére részletesen 1. Varga Sz.: Devecseri Choronok i. m. 261-271. A nemzetek feletti arisztokráciára vö. újabban Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 129-133. 147 Nádasdy Tamás birtokainak jelentőségét az uradalom- és gazdaságtörténet egy speciális nézőpontjából emeli ki az a tény, hogy a térség világi nagybirtokain található allódiumok többsége családja birtokain koncentrálódott. Pl. Sopron megye 30 allódiumából 11 Nádasdy Tamás birtokában volt, miképpen Vasban 13, Zalában 6 allódiumot jegyeztek fel. Ekkor Bánffy István zalai birtokain 4, Lászlóén 1, míg Batthyány Ferenc vasi uradalmaiban szintén 1, Choron András vasi birtokain 2, zalai birtokain 1 aliódium volt, Zrínyi birtokokon pedig nem írtak ilyeneket össze. Az allódiumokra Nádasdy Tamás példáján: Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Bp. 1958. (Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat 7.) 22-29. Nádasdy Tamás gazdálkodására újabban 1. Bessenyei J. : Nádasdy Tamás birtokai i. m. 148 Kovács Ignác: A borsmonostori apátság története. Sopron 1910. 162-166., 300-306.; Harald Prickler: Die Zisterzienser als Grundherren im burgenländisch-pannonischen Raum. In: 800 Jahre
