Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1056 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Mai elnevezés 16. századi magyar elnevezés 17. századi magyar elnevezés 16-17. századi német elnevezés 16-17. századi latin elnevezés Esküvő (a házasságkötés egyházi része) Hitelő Hitlés Kézfogás Hitlés (ritkán) Esketés/Esküttetés Öszveesketés Esküvő Derék házasság Kézfogás Trauung Sponsalia Desponsatio Copulatio Eljegyzés/Eljegyez (a házasságkötést előkészítő ígéret) Kézfogó/Kézfogás Vettem/ választottam magamnak házastársul Kézfogó/Kézfogás/ eljegyez Verlobung/verloben Zu einen zukünftigen Ehgemal vermählen Zu ehgemal vertrauen (jemandem) Sponsalia Subarrhatio Desponsatio/ desponso elego in coniugem A házasságkötést jelentő főnevek többértelműsége önmagában nem okozna nagy gondot, ha az invitálásokban a meghívást megelőző cselekményt az ige világosan meghatározná. Sajnos nem ez a helyzet. Míg a latin nyelvű levelek nagy részében rendszerint a desponsavi/desponsaverim in coniugem/uxorem fordulattal élnek, tehát szó szerinti fordításban eljegyzésről beszél a meghívó fél, addig a magyar nyelvű levelekben általában azt olvashatjuk, hogy vettem magamnak feleségül,9 6 Ha pedig a menyasszony apja vagy gyámja írja a meghívót, az esetek többségében az adtam feleségül kifejezést, illetve latin megfelelőjét (elocavilelocaverim in coniugem/uxorem) használja. Ezek a megfogalmazások pedig mai nyelvérzékünk szerint nem eljegyzést, hanem házasságkötést jelentenének. Már a 17. századi erdélyi naplóíró, Haller Gábor is ugyanígy értette volna azokat, hiszen ő lakodalmak, és nem eljegyzések kapcsán használja a vette kifejezést.9 7 A 17. századi meghívók már sokkal inkább a jegyzette(m) el, vagy a menyasszony apja esetében az ígértem házastársul fordulatokkal vezetik fel a menyegző bejelentését.9 8 A levelekből ismert rejtélyes vettem szóalak a legkorábbi magyar nyelvű házassági esküben (15-16. század fordulója), és a 16. század számos protestáns szertartáskönyvében is feltűnik.9 9 Az általunk átnézett normatív források kö-96 A múlt idejű „adtam" és „vettem" kifejezések a Döbrentei Gábor által közölt 16. századi soproni menyegzői meghívókban is feltűnnek: Döbrentei G:. Régi magyar i. m. 283-284.: Nr. 238. (1577), 300.: Nr. 249. (1582), 307.: Nr. 254. (1585) - A megfelelő német fordulat a latin verzió pontos megfelelője: (jemandem) zum Ehegemahl vertrauen. A rövidebb megfogalmazásban is a vetrauenlverloben igéket használják. 97 Haller Gábor naplója 1630-1644. In: Erdélyi Történelmi Adatok IV Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár 1862. 1-103. Számos lakodalom említésével pl. 70.; A „feleségül venni/adni" kifejezéshez példák: EMSzT IV 1272-1274. 98 L. a 2. függeléket a Századok honlapján: www.szazado k.hu. Megerősítik ezt a Dominkovits Péter által rendelkezésemre bocsátott Sopron megyei meghívók is. Ezek között azonban egyszer előfordul a „vettem magamnak örök házastársul" fordulat is, amelyet láthatóan a Jegyzettem magamnak örök házastársul" szinonimájaként használnak. - A „vettem" formula egy másik kései példája a Gyürky-család naplójából: „Anno 1639 vette el feleségül Atyám uram [Gyürky Miklós] nemzetes Beretky Susanna asszonyomat, volt lakodalmok farsang három napján Rimaszombatban." Csorna József: A losonczi Gyürky család családi naplója. Történelmi Tár (1903) 447. 99 Bárth D. : Esküvő, keresztelő i. m. 105. - 16. századi példáink: Házassági eskü a református Méliusz Juhász Péter agendájában (1563) „No mondjad, Gál bíró! Isten téged úgy segéljen, aki egy állatjába, személyébe három, Atya, Fiú, Szentlélek egy bizony Isten, mindennek teremtője és éltetője, az híveknek Christusba idvözítője, kegyelmes, igaz, hatalmas, minden jóság kútfeje, hogy te ez Kati asszont szereted, Istennek szörzése szerint vötted el igaz házastársul, és arra kötöd magadat, hogy őtet el nem akarod hanni..." [Méliusz Juhász Péter.] Valogatot praedikatioc a prophetac es
