Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1045 kiadott források ugyanis arra engednek következtetni, hogy a középkori Európában vasárnapi napon tartották a menyegzők/házasságkötési cselekmények többségét. Igaz, egyes területeken már a 15. században megindult az eltolódás a hétköznapok irányába. 1511-ben a régi római lakodalmakról könyvet író római nemes: Marco Antonio Altieri letűnt szokásként említi fiatalkora vasárnapi menyegzőit, és Nürnbergből is van hasonló változásra utaló adatunk.57 Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért választották olyan sokan éppen a vasárnapot az eseményre. Csaknem bizonyos, hogy nem a nap egyházi kontextusa vezette őket erre, hanem egyszerűen és logikusan az ünnepi, „munkaszüneti" jelleg.5 8 Úgy tűnik, hogy a menyegzők napja tekintetében a protestáns egyházak sok helyen csak a 17. század elején tudták elérni a céljukat, mégpedig a helyi elöljáróságok hathatós támogatásával. Bernben 1600-ban tiltják be az addig uralkodó vasárnapi lakodalmakat, Zürichben 1620-ban.5 9 Hazai párhuzamként az 1606. évi lőcsei szabályozást lehet említeni, amely rövid időn belül valóban elérte, hogy a házasságkötések a keddi napra kerüljenek át.6 0 A tiltások a 17. században a magyar protestáns törvénykönyvekben (kánonokban) is erősen megszaporodnak.6 1 A 17. század erdélyi házassági szokásrendje után kutatva 57 Christiane Klapisch-Zubernek a firenzei naplók alapján végzett kutatásaiból az derül ki, hogy a gazdag urbánus centrumban a 15. század folyamán vasárnapi és csütörtöki napokon került sor a legtöbb házasságkötési cselekményre. Christiane Klapisch-Zuber: Woman, Family and Ritual in Renaissance Italy. Chicago-London 1987. 188. Marco Antonio Altieri művéről: uo. 247-260.; ill. a nürnbergi adat: Arnd Reitemeier: Pfarrkirchen in der Stadt des späten Mittelalters. Politik, Wirtschaft und Verwaltung. Wiesbaden 2005. 325. 58 Klapisch-Zuber, C.: Woman, Family i. m. 188. 59 A zürichi szabályozáshoz: Ruth Ledermann-Weibel: Zürcher Hochzeitsgedichte im 17. Jahrhundert. Untersuchungen zur barocken Gelegenheitsdichtung. (Zürcher Beiträge zur deutschen Literatur- und Geistesgeschichte 58.) Zürich-München 1984. 34, ill. a berni fejleményekre: Christian Rubi: Hochzeit im Bernerland. Wabern 1971. 40-41. Az 1600. évi szabályozást számos módon próbálták meg kijátszani. Még 1668-ban is arra érkezett panasz, hogy a lakodalomról megmaradt bort vasárnap utólakodalom keretében fogyasztják el, meggyalázva ezzel a vasárnapot. A vasárnap felé való törekvés tehát megmaradt a háttérben. Gu „So Sind auch dieszes Jahr Nachfolgende Ordungen Vnd Procesz der Hochzeiten Promulgiret worden / 1. Erstlich weill die Hochzeiten biszhero am heiligen Sontag nicht ohne grosse hindernusz der Verrichtung Gottes dinstesz vnd bey wohnung Gehör Göttlichen Worts gehalten; Alsz wollen wier dieselbigen hinführo auff den dinstag verlegt und bestelt haben." Hain Gáspár: Lőcsei krónikája. Szerk. Bal Jeromos - Förster Jenő - Kaufmann Aurél. Lőcse 1913. 269-271.; az 1606. évi lőcsei szabályozás hatásáról: Demkó K.: A felső-magyarországi i. m. 206.; Demkó K. : Lőcse története i. m. 442. 61 „Vasárnapokon nem szabad menyegzői lakodalmot tenni: Az vasárnapokon nem kell megengedni az lakodalmokat, mert azok az napok nem vendégségre, dőzslésre, hanem Isten igéjének hallására és az templomban való járásra szenteltettek. Az kik ezt elmúlatják, méltók az ítéletre." [Czeglédi Szabó Pál]: Az Edgyházi jó rend-tartásoknak irot törvényi, mellyek öt részekben foglaltattak. Magyar nyelven penig az edgyügyü praedikátorokért és azokért-is, kik e nyomorult földön a külső, vagy polgári rendben patronusi az ecclesiáknak: hogy értsék ök-is jó rend-tartásunkat és törvényinket. Várad 1642. (RMK I. 731./ RMK II. 612. = RMNy 1975. Kétnyelvű református kiadvány az 1623. évi első kiadás után. Az OSzK példányát használtuk.) 65. 157. (111/59. kánon) - Egy másik jellemző példáját adja a hétvégi menyegzőkre vonatkozó tiltásnak a Geleji Katona István által 1649-ben kiadott erdélyi református törvénykönyv 67. cikkelye, amely a tiltás okát nagy részletességgel taglalja. „Copulatio novorum conjugum usu jam antiquitus apud nos recepto eoque in scripturis sacris fundato, solenni ac corporali (ut vocant) juramento mediante fieri debet, et quidem in templo, aut si id desit,
