Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1041 tén az előző férj megnevezésével. A közlést sok esetben az a feltételezés vezeti be, hogy a meghívottak más forrásból már bizonyosan értesültek az eseményről. 4) A menyegző helyének és idejének megadása. 5) A tulajdonképpeni meghívás. Ahogyan azt említettük, a városoknak szóló meghívókban gyakran nem írják le, hogy pontosan hány személyt is várnak. 6) A meghívás indoklása, amely mindig az, hogy a címzett jelenléte emelni fogja az ünnepség fényét. A latin levelekben a használt ige jellemzően: ornare/condecorare, a német nyelvűekben pedig a fordításnak tekinthető preisen!zieren kifejezéseket alkalmazzák. A magyar meghívók ugyanezt a másik oldalról fogalmazzák meg: a házigazda avagy házasfél a többi meghívott előtt dicsekedhet és tisztelkedhet a vendég jelenlétével. 7) A meghívó küldője a szívességért, a címzett jelenlétéért cserébe jövőbeni szolgálatait ígéri. 8) A missziliseknél szokásos záró jókívánságok, dátum, aláírás. Végül a levelek egy részénél a hatodik egység után vagy az utóiratban a lakodalmi előkészületekkel kapcsolatos, már említett kérések sorakoznak, ezeket azonban általában külön levelekben fogalmazták meg.4 8 Hangsúlyozandó azon-48 Álljon itt példaként két magyar nyelvű meghívó. Az egyszerűbb változatot özv. Patócsi Ferencné Szerecsen Krisztinának a besztercei levelezésben fennmaradt 1567. évi invitálása képviseli: „Szolgálatomat ajánlom kegyelmeteknek, mint bízott uraimnak. Továbbá hiszem, hogy kegyelmeteknél nyilván vagyon, hogy én az Úristennek rendelése szerint az én leányomat Patócsi Annát, az néhai Dienesi Lászlónét adtam az vitézlő férfiúnak, Csáky Pálnak, kinek menyegzője napja leszen Keresztelő Szent János napján, azért kegyelmeteket kérem, mint tisztelendő uraimat, hogy az felül megmondott Keresztelő Szent János napján legyen jelen kegyelmetek az bonyhai házunknál, hogy én az kegyelmetek jelenlétével tisztelkedjem az több uraim és atyámfiai között, kit én kegyelmeteknek mind az én gyermekimmel egyetemben jövendőre megszolgálok. Az Úristen tartsa meg kegyelmeteket minden javaitokkal. Ez levél költ Bonyhán, Pünkösd havának huszonnegyedik napján, 1567. Szerecsen Krisztina, néhai kecskeméti Patócsi Ferencné" Politika és házasság i. m. 47-48.: Nr. 22. -A második példa egy gazdag nógrádi birtokos nemesnek, Nógrád vármegye későbbi alispánjának (1658-1665), az evangélikus Libercsey Mihálynak 1638-ban kelt, a műfaj átlagához képest igen cirkalmas menyegzői meghívója: „Generose domine mihi confidentissime!/ Az lévén az mindenható Istennek ez világ teremtésétől fogva bölcs tanácsa, hogy az emberi nemzetnek megmaradásáért az szent házasságbeli társaságot rendelje, azt mind attúl fogva az Istennek akármely időbeli hívei és anyaszentegyháza is ő szent felségének tartozó engedelmessége szerént való szép törvénnyel és rendtartással követte. Mely ő szent felségének szent szerzése és az mai időbeli anyaszentegyházának is dicséretes jó rendtartása szerint, az én jóakaró uraim és atyámfiai tetszésekből és akaratjokból jegyzettem el magamnak gyűrűnkváltással jüvendőbeli házas társaságra az néhai nemzetes és vitézlő Istenben elnyugodt Földváry György uram hajadon leányát, úgy mint nemzetes Földváry Zsófiát, mely dolognak teljességét, közöttünk lejendő kézfogást és szent házasságnak menyegzei lakodalom solennitását azon felöl megírt jóakaró uraimmal és atyámfiaival egy akarattal rendeltük ez 1638. esztendőbeli októbernek 18. napján szécsényi praesidiumban celebráltatni. Kegyelmedet azért nagy bizodalmasan és szeretettel kérem, méltóztassék kegyelmed 17. napján októbernek parócai házamnál asszonyommal őkegyelmével együtt vacsorán jelen lenni, hogy az felül megírt nap hagyott helyre, kézfogásunk és szent házasságunk lakodalom solennitására kegyelmeddel együtt mehessek, és az kegyelmed jelenlétével tisztelkedhessem. Mely kegyelmed hozzám mutatandó jóakaratját teljes életemben meg igyekezem szolgálni. Jó választ várok kegyelmedtűl. In reliquo generosam dominationem vestram quam diutissime foeliciter valere cupio. Datum Parotsae die 9. Octobris, anno domini 1638. /Generosae dominationis vestrae servitor paratissimus: Michael Libertchey manu propria" Nógrád Megyei Levéltár, Balassagyarmat; XIV 3. Nagy Iván akadémikus-történész iratai D/l. fol. 1810.
