Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1038 SZABÓ ANDRÁS PÉTER tek költségei, illetve az élelmiszerek fuvarozására fordított összegek is. A legnagyobb kiadási tételt az igazán fontos emberek menyegzőin átnyújtott nemesfém (ezüst, illetve aranyozott ezüst) kupák, poharak és ritkábban szőnyegek jelentették. Ezek nem csak nászajándékként tűnnek fel, hanem általános tiszteleti ajándékként is gyakoriak, nem kizárólag városi közegben, és nem pusztán Erdélyben, hanem Európa-szerte, így természetesen a Magyar Királyságban és a bécsi Habsburg-udvarban is. Hogy csak néhány hazai példát említsünk: Albert Huet szebeni királybíró 1575. évi menyegzőjére szintén kupát küldött ajándékba Báthory István lengyel király, és 1579-ben Sebastian Ambrosius Lahm, az ismert szepességi humanista ezüstserleget kapott a késmárki tanácstól lakodalma alkalmából.40 A poharakat és kupákat Beszterce általában nem külön a menyegzőkre készíttette, erre gyakran az eseményig hátralévő idő sem lett volna elegendő, hanem ajándékozási céllal felhalmozott állandó készletéből választott ki egy megfelelő, a meghívó személy társadalmi súlyához méltó súlyú darabot. (A raktáron lévő nemesfém dísztárgyak az év végi zárszámadásokban is mindig szerepelnek.) Sajnos genealógiai célú felhasználásra a számadáskönyvek csak korlátozottan alkalmasak, mert egyrészt a honoris intuitu fordulattal jelzett tiszteleti ajándékok tömegéből csak akkor lehet egyértelműen kiszűrni a menyegzőkkel kapcsolatosakat, ha szerepel az in/ad nuptias kifejezés is; másrészt az ad nuptias szókapcsolat után birtokos esetben álló személynév nem a házasulóra utal, hanem a lakodalom rendezőjére, a meghívó küldőjére. Nagyon ritka az, amikor legalább a vőlegényt vagy a menyasszonyt feltüntetik. Harmadrészt a menyegző időpontját is sokszor csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni, mert a költségek a kifizetés, és nem az esemény időpontjánál szerepelnek a számadáskönyvben. IV. A menyegzői meghívók nyelve és felépítése A meghívók kezdetben mind a 16. századi Erdélyben, mind a Magyar Királyságban egyöntetűen latinul íródtak. A besztercei anyagban 1560-ból szár-1549. dec. 4. (f. II. p. Blasii) „Eodera die pro panibus, semellis ad nupcias domini Francisci de Kendt dono missis d. 64." 1549. dec. 4. (f. II. p. Blasii) „Eodem die pro apro silvestri dicto domino Francisco ad nupcias misso f. 1. d. 50." 1549. febr. 6. (f. II. d. Doroth.ee virg.) „Eodem die missis dominis Petro Regheny et Michaeli Wrischer ad nupcias domini Francisi de Kendt expensae d. 75." MOL X 1248. IV a. Nr. 24. Städtische Rechnungen 1547-1553 [A Kolozsvárott őrzött eredeti a hiányzó kötetek miatt jelenleg a IV a. Nr. 22. jelzet alatt] (296. tekercs) 87-88. - A besztercei számadáskönyvek családi ünnepekkel kapcsolatos 16. századi bejegyzéseit a közeljövőben külön közleményben szeretnénk megjelentetni, mégpedig mind a nemességre, mind a szász polgárságra vonatkozókat. Utóbbi csoportból leggyakrabban a besztercei tisztségviselők és városi alkalmazottak szerepelnek, de bőven találunk adatokat a szebeni, brassói stb. városi vezetőrétegre is. 40 Albert Huet (Süveg Albert) menyegzőjéhez: Misch Orend: Brauchtum der Siebenbürger Sachsen. Die Hochzeit. 1. Teil. Forschungen zur Volks- und Lanaeskunde 40. (1997: 1-2. sz.) 223. -Lahm nászajándékához, számos más hasonló szepességi adatot is felsorolva: Sebők Marcell: Humanista a határon. A késmárki Sebastian Ambrosius története (1554-1600). (Mikrotörténelem 1.) Bp. 2007. 73., vö. még számos fejedelemségi és királysági példa: Kiss Erika: Udvari ötvösség a 17. században a királyi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben. Doktori disszertáció ELTE BTK. Bp. 2001. passim, főként 8-17.: Ötvösművek mint ajándékok című fejezet.