Századok – 2010

KRÓNIKA - † Niederhauser Emil 1923-2010 (Soós István)

KRÓNIKA 1025 nek feledésbe az általa megélt és megtapasztalt, s persze megismételhetetlen események. Az írásra azonban nagyon nehezen szánta el magát. Végül, barátainak hosszú unszolására az elmúlt két évben magnóra mondta memoárját. Elvezettel idézte fel gyermek- és ifjúkorát, tudományos pályájának alakulását, utazásait, tanári működését, az intézetben eltöltött évtizedek számára utólag legizgalmasabbnak tűnő jelenségeit, könyveinek születését. Nagy szeretettel emlékezett meg leghűségesebb és legkedvesebb tanítványairól, barátairól. A közel tíz ív terjedelmű kézirat bepillantást nyújt addig ismeretlen belső világába, tudós életének mindennapjaiba, sőt olykor-olykor személyes szféráiba is. Csak remélhető, hogy ez az utolsó írása, amelyről halálos ágyán sem feledkezett meg, mihamarább napvilágot lát. A történetírás múzsájának, Kliónak szolgálatába szegődve megadatott neki a lehetőség, hogy egész életét szinte halála napjáig annak szentelhette, amit nagyon szeretett: a történettudomány alázatos szolgálatának, magas szintű művelésének és oktatásának. Munkái, tanulmányai, népszerűsítő művei, amelyekkel már életében ezreket tanított meg a történelem szeretetére, a jövő nemzedékek számára is hasznos és megkerülhetetlen tudományos alkotásokként, kézikönyvekként, egyúttal kellemes és élvezetes olvasmányokként fognak szolgálni. Életpályáján végigtekintve, aligha akad valaki, aki ne ismerné el, hogy Niederhauser Emil kimagasló szellemi teljesítményekkel írta be nevét a magyar és a nemzetközi történetírás aranykönyvébe. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után mind emberként, mind pedig tudósként. Választott tudománya iránti elkötelezettségét, széles körű tudományos, irodalmi és zenei műveltségét, fantasztikus nyelvtudását, kivételes tehetségét, óriási munkabírását, emberségét, humánus gondolkodását, segítőkészségét, lebilincselő, szeretetre méltó személyiségét lekötelezett tisztelettel, soha el nem múló szeretettel idézik fel kollégái, barátai és tanítványai. Remélhető, hogy a késő maradék ugyanilyen tisztelettel és megbecsüléssel adózik majd eredményeinek, szellemének, nevének és emlékének. Azon kevesek közé tartozott, akikre méltón és joggal illenek M. T. Cicerónak halhatatlan szavai: „Mors terribilis est iis, quorum cum vita omnia exiguuntur; non autem iis, quorum laus emori non potest." („A halál azoknak szörnyű, akiknek életével minden elenyészik, de nem azoknak, akiknek a hírneve nem múlhat el.") Soós István