Századok – 2010
KRÓNIKA - † Niederhauser Emil 1923-2010 (Soós István)
1022 KRÓNIKA get is érdeklő összefoglaló művet írjon, örömmel vállalta a feladatot. Őt a kezdetektől az 1848-49. évi forradalomig és szabadságharcig eső fejezetek elkészítésével bízták meg. O volt a kötet szerkesztője is, és szerzőtársa által írott részeket alaposan átdolgozta. A könyv alcímét („Egy európai jelenség") szintén ő „találta ki". Az igen választékos stílusban, de ugyanakkor olvasmányosan és közérthetően megírt, az iróniát sem nélkülöző, 1977-ben kiadott műnek mind a szakmai berkekben, mind a széles nagyközönség köreiben óriási sikere volt. Nem véletlen, hogy a következő évben, majd 1987-ben, 1998-ban és 2001-ben ismételten napvilágot látott, 1983-ban pedig németül is megjelent. Egyik jó barátja szerint ez a könyv volt nálunk az első „Habsburg-barát" munka 1945 után. A rendkívül pozitív visszhangot kiváltott mű sikerének is köszönhette, hogy további, a Habsburg Monarchia és Európa leghosszabban uralkodó dinasztiájának, illetve tagjainak a történetét tárgyaló újabb könyvek és tanulmányok megírására kapott felkéréseket. így egy népszerűsítő munka elkészítésére, amelyben a Habsburg Monarchia-beli 1848. évi forradalmakról értekezett, amely sajnálatos módon csak németül jelent meg 1990-ben. Ebben az addigi feldolgozásoktól eltérően a monarchia egyes országaiban és tartományaiban kitört összes nemzeti forradalmi mozgalmat nem kizárólag nemzeti vagy összbirodalmi szemszögből, inkább egyidejűleg mindkét szempontból, s európai mércével vizsgálta, valamint az általuk megfogalmazott célkitűzéseket, azok megvalósítását, eredményeit, illetve következményeit összehasonlítva mutatta be. Több könyvben és tanulmányban dolgozta fel a fentieken kívül a Habsburg-dinasztia 18. és 19. századi történetét, az uralkodóház és Magyarország évszázados kapcsolatait, valamint, de nem utolsósorban a császári és királyi család egyes tagjainak élettörténetét. „Kedvelt" Habsburgjai között tartotta nyilván Mária Teréziát és a messze nem idealizált I. Ferenc Józsefet. Mária Teréziáról két könyvet is készített. Ezekben a királynőt olyan uralkodóként tüntette fel, aki fő céljának és feladatának a soknemzetiségű birodalom lakói életkörülményeinek fokozatos jobbítását tekintette. „Fő kedvencé"-nek azonban a tragikus sorsú bajor hercegnő, osztrák császárné és magyar királyné, Erzsébet (Sissi) számított. Különösen sokat foglalkoztatta az a mítosz, amelyet részben tudatosan maga Erzsébet alakított ki személye körül, részben pedig körülötte szövődött. Eletét egy népszerűsítő könyvben és több könyvrészletben, cikkben tárta az olvasóközönség elé. Bár a több kiadásban és németül is napvilágot látott könyvének középpontjában Sissi meggyilkolása történetének tárgyalása áll, lehetősége volt arra, hogy a császár- és királyné rendkívül színes, de tragédiákkal terhes életét is megismertesse az olvasóval. Habsburg-kutatásait mindazonáltal érdekes módon (ez szintén szerénységét mutatja) „csak részleges és időleges kitérő"-nek tartotta, hangsúlyozva többször is azt, hogy „igazi szerelme" mindig is Kelet-Európa történetének vizsgálata volt és maradt. Niederhauser Emil egész, több mint másfélezer tételt számláló tudományos életművét annak a klasszikus történetírói célkitűzésnek a szolgálatába állította, mely szerint a történész feladata a történeti valóság megismertetése. Továbbá az, hogy a múlt megértése elősegítheti a jelenben való könnyebben történő eligazodást. Gyakran emlegette, hogy az a kutató, „aki bezárkózik egy
