Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Király Péter: Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje
994 KIRÁLY PÉTER kapcsolatot tartó két főúr rezidenciális zenéjének vizsgálata, az esetleges kapcsolatok feltárása kétségkívül további kutatást kíván. Mindettől függetlenül annyi azonban már most is világos: az Esterházyaknak a 17. század végétől rohamosan kibontakozó és egyre igényesebbé váló zeneéletét, valamint magát az Esterházy-együttest — a korábbi nézetektől eltérően — napjainkban már semmiképpen nem tekinthetjük a korszakban egyedülállójelenségnek. Nyilvánvaló, hogy a Magyar Királyság nyugati peremén élő főnemesi családok közül nem csak ők igyekeztek a zene terén kapcsolatban maradni, sőt lehetőségeik szerint lépést tartani Európa fejlettebb nyugatabbi régióival.10 7 Ez különösen érvényes Nádasdy III. Ferencre, akinek együttese összlétszámában — mai ismereteink alapján úgy tűnik — némileg elmaradt ugyan sógoráétól, de amit napjainkban az Esterházy-, illetve a Nádasdy-zenészekről tudunk, az azt sejteti, hogy az országbíró időlegesen legalább olyan jó — ha nem jobb — muzsikusokkal rendelkezett, mint korábban apósa, Esterházy Miklós, illetve utóbb sógora, Esterházy Pál. Úgy tűnik tehát, hogy az Esterházy Pál életének utolsó évtizedeiben kibontakozó színvonalas rezidenciális zene a nyugat-magyarországi főnemesség körében a 17. században megfigyelhető, általános tendencia részét képezte. Éppen ezért ma már nyugodtan kijelenthető: az Esterházyak e téren nem az egyedüli képviselők voltak, hanem azok, akik ügyes és szerencsés politikájuk révén a magyarországi arisztokrácia sorából egyre inkább kiemelkedve végül is a legnagyobb sikerrel jártak. Olyan szintre jutottak, hogy rezidenciális zenéjük utóbb Gregor Joseph Werner, majd pedig az egyetemes zenetörténtet egyik óriása, Joseph Haydn hosszan tartó működésében érhette el a csúcspontját. Az idevezető útnak egyik — sajnos tragikusan megszakadt — ágát jelentette Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje. Harmónia caelestis (1711). Közr. Sas Ágnes. (Musicalia Danubiana 10.) Bp. 1989. 13-15, 22, valamint Bárdos K. \ Főúri zeneélet i. m. 121-122. A tisztánlátást azonban megnehezíti, hogy éppen Esterházy Pál „uralkodásának" korai korszakát illetően a különböző tanulmányok ellentmondásos állításokkal szolgálnak. A jelek szerint további forráskutatás szükséges.
