Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Király Péter: Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje
NÁDASDY III. FERENC REZIDENCIÁLIS ZENÉJE 987 Iára, akik nem lettek volna többre képesek, mint egyszerű szignálok elfűvására. Ezért legalábbis a „német" trombitásaiban sokoldalú zenészeket kell látnunk, akik virtuóz — improvizált vagy megkomponált — clarino fanfárokat éppúgy játszottak, mint egyházi és világi kompozíciók koncertáló clarino szólamait.81 Mindezen túl valószínűleg más rokon íúvóshangszerhez (zink/kornettó, harsona) is értettek, valamint alighanem az akkoriban általános egyéb zeneszerszámokhoz is. A Nádasdy udvarával kapcsolatosan jelenleg ismert források az alábbi zenészeket, illetve hangszertípusokat említik: Énekes — kasztrált énekes („kappan"), altista, diszkantisták Billentyűs hangszer — „orgonás", regál, spinét, virgina, „Instrument Flügl" ( = csembaló), „aufrichtstehendes Instrument" I = klauiciterium? ) Vonós hangszer — „(iolista (= viola da gamba játékos), hegedűs, „öreg" (= nagy) hegedű (= viola da gamba, cselló vagy violone), „bassist" Egyéb húros hangszer — cimbalom, hárfa Fafúvós hangszer — „stortista" (fagottos), dudás, „vastag falurulya", sípos Rézfúvós hangszer — trombitás Ütős hangszer — rézdob pár, „kis tatár dob" Miközben adataink körvonalazzák az instrumentáriumot, és lehetővé teszik azt a — kétségkívül banális — megállapítást, hogy ének mellett billentyűs, vonós, valamint fa- és rézfúvós hangszerek, továbbá az utóbbiakkal együtt bizonyos esetekben alighanem dobfélék is megszóltak a Nádasdy-udvarban, részleteiben és lényegében azonban nem tudjuk, konkrétan mikor milyen felállásban és miféle hangszerekkel zenéltek. Ez pedig már csak azért is kérdéses, mert a fent összeszedett fogalmak némelyikének korabeli tartalma többrétű. Míg egyesek konkrét jelentésűek, másokat viszont — ellentétben napjaink gyakorlatával — egykor általánosabb gyűjtőfogalomként használtak. Jó példa erre a 'hegedű', amely méretre és építésmódra való tekintet nélkül bármiféle vonóshangszert jelenthetett.8 2 Habár a különféle inventáriumok és a konfískálás idején keletkezett iratok azt mutatják, hogy Nádasdy is rendelkezett bizonyos zeneszerszámokkal, ennek ellenére a leltárakban említett, különböző helységekben található hangszerek — legalább is részben — inkább a családtagok személyes használatára szolgálhattak. Valószínű, hogy a zenészek hangszereikről maguk gondoskod-81 A trombitajáték gyakorlata a 15. század végétől a 19. századig Európa-szerte kétfajta játékmódot különböztetett meg. Az egyszerű szignálokra szorítkozó hangszerfúvást és a magas fekvések 8. felhang feletti hangjait is megszólaltató igényes, nehéz és gyakran virtuóz dallamjátékot. Ez utóbbira leginkább a clarino (ClarinIClarete) elnevezést használták. A clarino-játékos tudott kottát olvasni. Azt, hogy az efféle trombitások az egykori Magyarországon sem lehettek ritkák, számos adat bizonyítja, közöttük a viszonylag gyakran felbukkanó Clarete/Clarino avagy C/anno-fúvóka említése magyarországi latin és német nyelvű dokumentumokban. Vö. Király P: Udvari trombitások i. m. 82 L. pl. a 77. jegyzetben hivatkozott levelezés szóhasználatát. Vö. még Király Péter: Adalékok XV-XVIi. századi hangszer-terminológiánk kérdéseihez. In: Zenetudományi Dolgozatok 1987. Bp. 1987. 29-51.
