Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
96 SZŐKJE ZOLTÁN en a CIA rovására írták, s úgy értékelték, hogy ezáltal Washington szándékosan a kétoldalú kapcsolatok rontására törekszik. Mindössze négy nappal Radványi szökését követően a Belügyminisztérium egy hat pontból álló javaslatcsomagot terjesztett a pártvezetés elé, amelyben — többek között — konkrétan indítványozta, hogy a magyar fél válaszlépésként vizsgálja felül a washingtoni magyar külképviselet diplomáciai szintjét és képviselői létszámát, valamint a magyar nagykövet kinevezésével kapcsolatos álláspontját.194 (Mint láttuk, a külképviselet szintjét alig több mint fél évvel korábban emelték követségiről nagykövetségi szintre.) Kádár azonban a kétoldalú kapcsolatok drasztikus rontásához nem járult hozzá. Amíg Moszkva szemet hunyt a belső liberalizáció felett, sőt bizonyos mértékig bátorította is a „magyar kísérletet," a nyugati kapcsolatok javításának és a belső reformoknak sem Vietnam, sem Kína, de még a Belügyminisztérium sem állhatta útját. Sőt, Vietnam adott esetben méghozzá is járulhatott az ország nemzetközi presztízsének emeléséhez, az Egyesült Államokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatai javításához. A reformokat egyedül Moszkva állíthatta le. A gulyás kommunizmus lassú erjedésének azonban még ez sem vethetett gátat. HUNGARY AND THE VIETNAM WAR 1962-1975 by Zoltán Szőke (Summary) Hungarian historiography has hitherto devoted little attention to the role of Hungary in the Vietnam War. This attitude has several causes, but the traditional view, according to which this role, like that played by the other Socialist countries, was limited to merely supporting the fight of the Vietnamese communists under the sign of proletarian internationalism via economic support and propaganda actions, is definitely false. Archival sources from Central Europe, Russia, China and the United States, which have been unearthed since the fall of the communist regimes, prove that the Soviet block, interested in normalising the international relations, regarded the conflict of Vietnam much more as a scene of the fraternal strife with Maoist China than as part of the struggle against American imperialism. Whereas the Soviet leadership publicly led a fierce propaganda war against Washington, secretly asked its smaller allies to influence the Vietnamese party leaders, allegedly manipulated by Bejing, in order to return to the „normal way", that is, the way of negotiation. The szervei úgynevezett hivatalos kapcsolatot tartottak vele. A Washingtonban dolgozó BM-hírszerzők másképpen kezelték őt, mint egyébként a misszióvezetőket szokták, jobban informálták, megbízták bizonyos operatív feladatokkal, s Radványi ismerte az operatív akciók hozzávetőleges időpontját" (1. ÁBTL, 3.2.9. R-8-016/6. 116.). Mindezek ismeretében kevésbé meglepő, hogy a Radványi szökésével kapcsolatos BM jelentések szerint nem zárható ki, hogy a CIA valamilyen módon kompromittálta az ügyvivőt (vagy egy közeli családtagját), és ez volt tettének valódi oka, szemben az általa széles körben hangoztatott politikai indíttatással (Péter intrikáival).(L. pl. BM feljegyzés, 1967. május 20., MSZMP Központi Szervei, Kádár János titkársága, MOL M-KS 288.f.47/740.ő.e. 128.). Egyes szélsőséges vélemények szerint Radványinak nem volt semmi oka a disszidálásra, hiszen tudta, hogy a Politikai Bizottság 1966 novemberében hozzájárult nagyköveti kinevezéséhez, sőt a Szocialista Hazáért Érdemrenddel is ki akarták tüntetni (1. Mozsik I.: Washingtoni emberünk i. m. 196-199.). A levéltári források és Radványi politikai természetű nyilatkozatai közötti nyilvánvaló ellentmondások mindenesetre azt a látszatot erősítik, hogy az egykori diplomata döntése inkább magyarázható a Radványi által szintén gyakran sejtetett „magánjellegű" okokkal, semmint politikai indítékokkal. 194 BM feljegyzés, 1967. május 20., MSZMP Központi Szervei, Kádár János titkársága, MOL M-KS 288.f.47/740.ő.e. p 131-132.
