Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vallomások a holtak házából. Ujszászy István volt vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ hajdani vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései (Ism.: Pihurik Judit) V/1272

gondolkodásmódjáról. Sem határozott politikusi arcélt, sem értelmiségi karaktert nem tükröznek szófordulatai, mondatfűzései. A szóba kerülő témák közül fontos többlet-információkat várhatnánk például a magyar hadba lépés körülményeivel kapcsolatban. Szovjet fogságban tett nyilatkozatának részletei alapján — nem véletlenül — ismerős kép bontakozik ki. Vázolta egyrészt a német és a magyar katonai vezetés közötti „információáramlást", nyilvánvalóvá téve, hogy a magyar vezérkar tisztában volt a Jugoszláviával és a Szovjetunióval kapcsolatos német támadási tervekkel, legfeljebb azok pontos időzítését nem tudták „bemérni". A magyar szerepvállalásra vonatkozóan idézte a magyar Honvéd Vezérkar főnökét: „Werth erre azt válaszolta, hogy elvileg egyetért Halderrel, de felhívja figyelmét arra, hogy a magyar hadsereg, felszerelés, fegyverzet híján, teljesen alkalmatlan arra, hogy harcba szálljon Szovjet-Oroszországgal. Azt kérte tehát, hogy Németország vállalja Magyarország felfegyverzését." Ez különösen Werth 1941. május-júniusi, a miniszterelnöknek benyújtott — hadba lépést szorgalmazó — memorandumai miatt fontos, mert alig több, mint fél évvel korábbi vélemény. Ujszászy állítása szerint maga Werth Henrik informálta őt az 1940. őszi-téli magyar-német tárgyalásokról. Ebben olyan súlyos állítások is vannak, amelyeknek más forrásokban nincs nyoma: „A háborúban való részvétele fejében, kompenzáció gyanánt, Magyarország területeket kap majd Oroszország és Jugoszlávia területeiből: a hajdani galíciai hercegséget és az egész területet, amely a Kárpátok lábától egészen a Dnyeszterig terjed." Itt erősödik a gyanú, hogy a körülmények is vezették Ujszászy tollát, még akkor is, ha az átlagosnál több információval rendelkezett a német háborús tervekre vonatkozóan. A Jugoszlávia elleni támadással kapcsolatban, de már a Szovjetunió elleni háborúra utalva Ujszászy egy nyilvánvaló visszavetítést tesz: Werth állítólag 1940 decemberében „sejtetni engedte" hogy a magyar részvételre legalább a Kárpát-csoport VIII. hadtestét mozgósítva kerül majd sor. A Szovjetunió elleni hadba lépést kiváltó kassai bombázás provokációs tervét Ujszászy vallomása alapján ismertették Nürnbergben. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy nemcsak az 1945 utáni Magyarországon, hanem az emigránsok körében is nagyon gyorsan elfogadták azt az elképzelést, hogy német, esetleg német-magyar együttműködéssel végrehajtott provokációról volt szó. Hiszen 1941 júniusában jóformán senki nem kételkedett abban, hogy szovjet gépek voltak a támadók, 1944-ből viszont már van olyan forrás, amely a német közreműködést feltételezi. Valószínű, hogy ez a verzió itthon a háború egyre biztosabbá váló kimenetele, majd a vereség hatására vert gyökeret, és azért vált sokáig „hivatalos" változattá, mert alkalmas volt a Horthy-korszak lejáratásra. Az emigráció körében azért tarthatta magát ez a nézet, mert így a németekre volt hárítható a hadba lépés felelőssége (mások mellett például maga Horthy Miklós vagy Barcza György is ezt a változatot közli emlékiratában). Vallomása szerint Ujszászy is meg volt győződve arról, hogy szovjet felségjelű német gépek voltak a támadók, csak a magyar propaganda igyekezett elhitetni, hogy szovjet támadás történt - esetleg szlovák pilóták részvételével. (A másik erre vonatkozó forrás, Bárczy István népbírósági tanúvallomása szerint cseh pilóták lehettek.) Zorija tábornok Ujszászy vallomásának ismertetésekor azt közölte Nürnbergben, hogy birtokukban van egy olyan irat, ami bizonyítja, hogy Magyarország háborús részvételére vonatkozó döntés már 1941 júniusa előtt megszületett. Ez Ruszkiczay-Rüdiger Imre vallomása lenne, amelyben a honvédelmi miniszter helyettese közli, hogy 1941 májusában már utasítást kapott arra, hogy biztosítsa a kárpátaljai csapatok ellátását, valamint hogy egy titkos összejövetelen Werth Henriknél bejelentették volna a küszöbön álló német támadást a Szovjetunió ellen. Mivel azonban ekkor már folyt a német hadosztályok felvonulása a szovjet határra, nagy fantázia nem kellett ehhez a kijelentéshez. Ujszászynak a háborús szereplésre vonatkozó, magyar fogságban írott vallomása a Szovjetunióban keletkezett szöveghez képest is elnagyoltabb. Mindenesetre megtalálhatjuk benne az ismert „Krúdy-legendát" Kassa bombázásáról, s a felelősséget szinte teljes egészében Bárdossy László miniszterelnökre hárító leírást a hadba lépés körülményeiről. Valószínű, hogy ez a vallomás volt az egyik alapja a máig kiirthatatlanul élő német-magyar összeesküvés-elméletnek, és az esetleges szlovák közreműködőkről vallott elképzeléseknek is. A másik forrása ennek a történetnek Bárczy Istvántól származik, aki az 1941. június 26-ai minisztertanácson a jegyzőkönyv vezetője volt, és tanúként több alkalommal kihallgatták Bárdossy László népbírósági perében. Ez azért fontos, mert a fejezethez tartozó 38. lábjegyzetben téves hivatkozás van, mely szerint 1941. június 26-án a Legfelső Honvédelmi Tanács (LHT) ülésezett, ahol Náray Antal volt a jegyzőkönyvvezető, és visszaemlékezésének 43-58. oldalán közli a forrást. A jelzett oldalakon azonban