Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
esett szó, a politikailag máskülönben megbízhatónak tartott Császár Ferencet állítólag mégis titkosrendőri felügyelet alá helyezték; megfigyelése csak Batsányi 1845-ben bekövetkezett halála után szűnt meg.4 5 A zalai származású, és Zala vármegye táblabírájává 1834. szeptember 22-én kinevezett4 6 Császár Ferenc az 1840-es évek első felében még csak távolról, a Világ szerkesztőségéből követte nyomon Zala vármegye politikai eseményeit (a zalaegerszegi közgyűléseken nem voltjelen), ezért talán személyes érdeklődése is szerepet játszhatott abban, hogy lapja kiemelt figyelmet fordított Zalára. Mivel Császár mélyen tisztelte Deák Ferencet — 1840 májusában ő is aláírta Pozsonyban a Deák tiszteletére készített országgyűlési emlékkönyvet,4 7 majd nagyrabecsülésének 1841-ben írt, „A két Deák" című versében is hangot adott4 8 —, felháborították az 1843. évi zalai követválasztási botrány eseményei, melynek előzményeiről, lefolyásáról és következményeiről a Világ kiváltképp részletesen — gyakorlatilag hetente — tudósította olvasóit. Az érdekegyesítésre törekvő liberálisok azt kívánták elérni 1843 tavaszán, hogy a közteherviselés megvalósításának első lépéseként a nemesség is járuljon hozzá a vármegyék költségeinek fedezésére szolgáló háziadó fizetéséhez. A Kossuth Pesti Hírlapja által felkarolt elképzelést magáévá tette az országgyűlési választásra készülő zalai ellenzék is, annak szellemi vezére, Deák Ferenc pedig kijelentette, hogy csak akkor vállalja el a követséget, ha Zala vármegyében is megszavazzák a nemesi adófizetést. Szinte az egész magyar közvéleményt lesújtotta, amikor 1843. április 4-én, a Zala vármegye követutasítását tárgyaló közgyűlésen a kormánykörök megbízásából a veszprémi püspök által felbérelt, nemesi kiváltságait féltő, leitatott és felheccelt zalai kisnemesek leszavazták az adófizetés tervét, és ezzel lehetetlenné tették Deák Ferenc számára, hogy részt vegyen a következő országgyűlésen. Amint az várható volt, a húsz nappal később megtartott követválasztás alkalmával Deák valóban nem vállalta el a követséget, mert nem akart meggyőződésével ellenkező elveket képviselni.4 9 Mivel a háziadó fizetésének tervét az újkonzervatívok is támogatták — ők persze nem a liberálisok általjavasolt közös teherviselés, hanem elkülönülő nemesi adó formájában —, szócsövük, a Világ is elítélte a Zalában történteket. A lap 1843. április 12-i számának vezércikkében fájlalták a háziadó zalai bukását, 45 Litványi László 17. 46 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zala vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (kgy. jkv.) 1834:2024. 47 A díszalbum: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma. Leltári szám: 29.671. (Császár saját kezű aláírása: 16. p.) 48 Császár Ferencz költeményei. Bővített kiadás. Budán, 1846. (a továbbiakban: Császár Ferenc 1846.) 159., vö. Németh József: Deák Ferenc személye a magyar irodalomban. In: A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben. (Szerk. Béres Katalin) Zalaegerszeg, 2004. 136-137. 49 Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei. Bp., 1903. 2. köt. 3-54., Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp., 1904. 1. köt. 362-390., Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson. In: Levéltári Szemle, 1987. 2. sz. (a továbbiakban: Molnár András 1987.) 47-59., Molnár András: „Deák Ferenc nékünk nem királyunk!" Az 1843-as zalai követválasztás anatómiája. In: Skandalum. Magyar közéleti botrányok 1843-1991. (Összeállította Gerő András) Bp., 1993. 9-26.
