Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
hasonló módon írt Deákról 1845-ben a Nemzeti Kör tervezett díszalbumába szánt, „Deák köralbumába" című versében is.)8 0 Festetics Leó gróf idézett levelére visszatérve: semmi jelét nem találtuk annak, hogy a kancellár hajlott volna a zalai adminisztrátor tanácsára, és támogatta volna Császár birtokvásárlását. A főispáni helyettes viszont kissé elsiette a dolgot, és még azelőtt elhatárolódott Forintoséktól, hogy Császár hozzákezdhetett volna a zalai konzervatív párt újjászervezéséhez. Zichy Domokos gróf, veszprémi püspök, Forintos korábbi patrónusa 1845 decemberében arról tájékoztatta a kancellárt, hogy Festetics állása Zalában kedvezőtlen, egyik tábor sem támogatja, aminek az az oka, hogy az adminisztrátor „azon conservatív egyéneket, kik melléje állani s őtet támogatni késznek nyilatkoztak, az ellenfél előtt mintegy nevetségessé tévén, azoknak bizodalmukat elveszté."81 Festetics Leó gróf későbbi jelentéseiben is hiábavalóan igyekezett meggyőzni Apponyit arról, hogy Zalában a helyi politikai elit, a „statusok" megnyerésével, nem pedig a „nyers erő" pénzelésével kellene a kormánypárti többséget megszerezni. A kancellár bizalmatlan volt a zalai adminisztrátorral, nem hallgatott a tanácsaira, sőt — mintegy elszigetelve Festeticset — annak tudta nélkül, a háta mögött hozott döntéseket a zalai kortesek felkarolásáról. Kolowrat államminiszter 1846 szeptemberében pártfogólag terjesztette az uralkodó elé Apponyi javaslatát, mely közgyűlésenként ezer-ezer forintnyi, a tisztújításra pedig még ennél is nagyobb összegű támogatást irányzott elő a zalai konzervatívok számára, annak érdekében, hogy a kormány egyik legártalmasabbnak vélt politikai ellenfelét, Deák Ferencet távol tartsák a leendő országgyűléstől. V Ferdinánd elfogadta Apponyi javaslatát, kikötötte azonban, hogy annak a legnagyobb titokban kell maradnia.8 2 Minden bizonnyal e terv végrehajtásával kapcsolatban született Apponyi György kancellár 1846. december 10-én kelt elnöki levele, melyben „a Zala megyei közgyűlések zavarteljes menetére" figyelmeztette Császár Ferencet, és felszólította, hogy „a gyűlési térre, amennyire lehet, személyesen is kilépve", nyújtson segítséget „az ott elnyomott conservatív pártnak az őt illető tér visszanyerésében".8 3 Császár Ferenc időközben választmányi tagja lett a Pesten, 1845. október 25-én alapított, főként főnemeseket, valamint kormánytisztviselőket és papokat tömörítő konzervatív társaskörnek, a Gyűldének,8 4 1846. augusztus 31-én pedig a Hétszemélyes Tábla bírójává nevezték ki.8 5 Ekkortájt, 1846 körül vette tervbe, hogy megírja a magyar konzervatív párt történetét. E munka töredéke-80 Császár Ferenc 1846. 204, vö. Németh József 133-134. 81 MOL A 45. Acta Praesidialia 1846:2. Idézi: Molnár András 1994. 96. 82 Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. I. köt. Bp, 1981. 202-204, vö. Molnár András 1994. 99. 83 MOL A 45. Acta Praesidialia 1847:6. Császár Ferenc válaszlevele a kancellárhoz, Pest, 1846. december 25. 1. 84 Dezsényi Béla 179. Császár Ferencet még 1848. március 13-án is a Gyülde tagjaként említette a helytartótanács alelnökének egyik jelentése. Közli: Spira György: A nagy nap. In: Petőfi és kora. (Szerk. Lukácsy Sándor és Varga János) Bp, 1970. 348, vö. Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp, 1971. 84. 85 Suhayda János 71, vö. Litványi László 23, Pintér József 1001.
